Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BELLÉR ILDIKÓ: Orientalisztika és antropológia (Wilhelm Gábor interjúja Bellér Ildikóval)

Szinte lehetetlen és nem is jogos összehasonlítani két olyan diszciplínát, melynek a definíciója annyira más jellegű. Az antropológia módszertani meghatározáson alapul, az orientalisztika földrajzi alapokon. Talán azt hangsúlyoznám, hogy az orientalisztika, amelynek különböző ágai area síud/esként definiálhatók, lehetőséget ad arra, hogy az egy-egy földrajzi terület nyelvét, kultúráját, társadalmát jól ismerők a legkülönbözőbb tudományos módszereket felhasználva egymással kapcsolatot teremtsenek, és egymástól tanuljanak. Vagyis megint az interdiszciplinaritást hangsúlyoznám a merev, tudományok közötti határokkal szemben. Amennyiben az orientalisták hajlandóak egy ilyen típusú nyitottságra, az orientalisztika megújítható, és modernizálhatja magát. Az is érdekes, hogy az antropológián, néprajzon belül is megvívták (helyenként még csak vívják) a művelődéstörténeti versus társadalomtudományos szemlélet közötti csatát. Az orientalisztikában - ha van egyáltalán értelme egy ilyen átfogó szakmaelnevezést használni - most folyik ez. Gondolom, ez azt jelenti, hogy legalább két nagy szemléleti irány alakul ki, s a régebbi is fejlődik, megerősödik, épp a vita hatására. Vagy nem, mert épp hogy a szövegcentrikus kutatásokat ma leértékelik? Nem tudom, hogy mennyire lehet ezt mint csatát felfogni. Sokan folytatják a hagyományos szövegközpontú munkát, de megpróbálják a szövegeket tágabb kontextusba helyezni, és módszertanilag a társadalomtudományokhoz közelítve vagy azokból merítve a szövegeket értékelni. Ez inkább békés expanzió, semmint csata. A szövegközpontúság továbbra is lényeges, hiszen irodalmárok, nyelvészek és történészek amúgy is javarészt szövegekből merítik nyersanyagukat. Az orientalisták - vagy egy részük - módszereikben mutatnak nagyobb fokú nyitottságot és rugalmasságot. Jelenlegi, hallei munkahelyed mely irányba igyekszik elmozdulni? Tavaly ősz óta vagyok a németországi Halléban, és munkahelyem az Orientwissenschaftliches Zentrum. Ez megpróbál Halléban a keleti tanszékek és a Kelet-kutatással valamilyen módon kapcsolatban álló egyéb tanszékek és tudományos intézetek számára egy közös fórumot teremteni. Itt van most az új Max Planck Szociálantropológiai Kutatóintézet, amely szintén tagja a Kelet-kutatási Központnak. Közös előadásokat szervez, és igyekszik nemcsak a diákok szélesebb körét, hanem az érdeklődő nagyközönséget is elérni. Például középiskolák igényelhetik, hogy az iszlámról, buddhizmusról, a KözelKeletről tartson számukra valaki előadást, annak szervezése rajtunk keresztül történhet. Ez fontos, hiszen Németországban sok a külföldi, és sokan egyszerűen az ismeretlentől való félelem miatt viseltetnek ellenszenvvel és bizalmatlanul irántuk. De megpróbálunk például az egyetemi hallgatóknak módszertani szemináriumot is szervezni, ahol minden résztvevő az őt érdeklő módszerekbe nyújt bepillantást, amely a szerteágazó keleti szakok hallgatóit egyaránt érdekelheti. A témák között szerepel összehasonlító nyelvészet, populär culture, történeti antropológia, szinkretizmus stb. Azt hiszem, ez mutatja, hogy az orientalisztikának mennyire kell a munkamódszer, hiszen a filológia önmagában nemigen ad kutatási irányt. Készítette Wilhelm Qábor