Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - A művészet mint társadalmi viselkedés. Alfred Gell: Art and Agency (Wilhelm Gábor)

mör összefoglalást Gell művészetantropológiai elméletéről és érvelésrendszeréről. Thomas utal arra, hogy némely fejezet közvetlenül Gell halála előtt készült el, és Gell maga is hagyott hátra jegyzeteket írásának átszerkesztéséhez. Mindezek ellenére Thomas a bemutatott művészetantropológiát e terület eddigi legradikálisabb elméletének tartja. Két dolognak köszönheti ezt a jelzőt: az összes művészi tevékenységet és tárgyat magyarázni igyekszik, illetve alapvetően nem esztétikai és szemiotikai jellegű.

2 Ebben a felfogásban a művészet mint antropológiai kutatási tárgy tevékenység, és így nem redukálható pusztán kommunikációra vagy jelentésértelmezésre. Gellnek az absztrakt modellépítést, sok konkrét művészi elemzést és száznál is több illusztrációt tartalmazó könyve kilenc fejezetre tagolódik. Az alternatív művészetelméletek kritikája és az antropológiai művészetelmélet meghatározása után Gell a 2-5. fejezetben magát az elméletet fejti ki. A 6. és a 7. fejezetben az elmélet alkalmazását mutatja be a geometrikus díszítésekre, illetve a figuratív ábrázolásokra vonatkoztatva. A 8. fejezet a kultúra és a stílus összefüggéseivel foglalkozik, míg az utolsó, összefoglaló fejezet Gell alapötletét - a „kiterjesztett gondolatot (elmét)" (extended mind) - szemlélteti öt példa segítségével. Az antropológiai művészetelmélet sarokkövét hat terminus és a közöttük létesített oksági kapcsolatok adják. Az elmélet a művészetet társadalmi cselekvésként fogja fel, ahol az ágensek és páciensek kapcsolatát négy fogalom - az index, a művész, a befogadó és a prototípus - kapcsolatán lehet bemutatni (26-27. p.). Itt az index a művészi tárgy, mely különböző típusú viszonyban jelenik meg a művésszel, aki az index létrejöttéért felelős, a prototípussal, melyről az index szól és a befogadóval, akire az index hat. Az elmélet érvényességéhez szükséges két segédfogalom az „abdukció" és a „dolgok mint társadalmi cselekvők". Az abdukciót Gell teoretikus következtetés funkcióban használja a könyvében, szemben a szemiotikai - konvencionális jelentésen alapuló - következtetéssel. Erre a fogalomra éppen a már említett, a szemiotikai szemlélettől való éles elhatárolás miatt van szükség. A szerző ugyanis hangsúlyozza, hogy a művészet esetében a társadalmi viselkedés legtöbbjéhez hasonlóan - sokkal komplexebb, szélesebb körű értelmezésről van szó, mint konvencionális jelentéstulajdonításról. A „dolgok mint társadalmi cselekvők" megfogalmazás a művészi tárgyaknak azon tulajdonságára utal, hogy a könyvben ismertetett elméleten belül képesek ágensként viselkedni. A művészi tevékenység társadalmi kapcsolatrendszerében így az egyik alapvető relációsor: [[művész (ágens)] index (ágens)] —> befogadó (páciens). A kapcsolatrendszerben az indexnek - azaz a tárgynak - központi jelentősége van, mivel implicit módon az összes relációban kötelezően szerepel, ellentétben a többi három terminus bármelyikével (35-36. p.). Gell a 3. fejezetben I 6 lehetséges bináris kapcsolatot mutat be és elemez részleteiben az ágensként és páciensként egyaránt működő 4-4 fogalom (index, művész, befogadó, prototípus) között. Természetesen a művészeti kapcsolathálóban a kétoldalú relációknál jóval bonyolultabbak, összetettebbek is előfordulnak. Ezek közül néhánnyal ismertet meg a szerző a 4. fejezetben. Legkésőbb azonban ezen a helyen igyekszik tisztázni a bemutatott képletek és így a formalizálás jelentőségét a könyvén belül (52. p.). Tudatában lévén annak, hogy a művészet iránt érdeklődők között ritkán vannak jelen a matematika iránt rajon-