Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - Tárgyak és képek. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai (Szarvas Zsuzsa)

természetesen egyfelől jelentős szakmai, muzeológiai teljesítmények, másfelől többékevésbé jól használható katalógusok. Mielőtt az egyes kötetek ismertetésébe, illetve egymással való összevetésébe fognék, mindenképpen szólni kell néhány szót - a teljesség igénye nélkül - az előzményekről. A katalogizálás, a tárgyak rendszerezése minden muzeológiai munka fontos összetevője. A Néprajzi Múzeum megalakulása óta, sőt még az önállósodást megelőzően is különböző kísérletek történtek bizonyos tárgycsoportok katalógusszerű bemutatására. Elsőként még a Nemzeti Múzeum keretein belül indult el egy önálló kiadványsorozat [A Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményei, 1-6.), amely nem csak magyar, és nem csak néprajzi tárgycsoportok ismertetését tartalmazta. Ezek között vannak gyűjtőutak jegyzékei, de vannak valódi katalógusnak tekinthető kötetek is (Biró I 899; I 901; Jankó I 900; Viski 192 I; Bartucz 1926; Bátky I 928). A Néprajzi Múzeum különböző tárgytípusairól, gyűjteményrészeiről elszórtan, feltehetően meghatározott koncepció nélkül, később is jelentek meg leírások. Az általam ismert ilyen típusú közlemények közös jellemzője, hogy egyrészt nem ragaszkodnak szigorúan a Néprajzi Múzeum gyűjteményének anyagához, másrészt pedig a bemutatott tárgyakat inkább illusztrációnak szánják egy tárgytípus monografikus ismertetéséhez vagy tipológiai rendszerezéséhez (Kovács l937;Gönyey l937;Morvay 1939; Balassa I 949; Szolnoky I 950). Kivételt képez Szolnoky Lajos írása a Néprajzi Múzeum guzsalygyűjteményéről (második részét ugyan nem sikerült megtalálnom), amely „klasszikus" katalógusnak tekinthető, s egy bevezető - a guzsaly használati módjait bemutató tanulmány után saját maga által kidolgozott szempontok alapján ismerteti a teljes múzeumi anyagot. Ez a világos szerkezetű, átlátható, végiggondolt szempontok alapján dolgozó írás valódi előzménynek tekinthető (Szolnoky 1951). Vidéki múzeumokban is történtek/történnek kísérletek különböző tárgycsoportok katalógusszerű bemutatására, közöttük is akadnak olyanok, amelyek a múzeumi anyagot háttérnek használják egy-egy tárgycsoport bemutatására (például Grafik I 988; Cs. Tábori 1981; 1983), és olyanok is, amelyek magát a katalogizálást helyezik előtérbe (például Füzes I 96 I; I 962; Sáfrány 1975; I 977). Mindenképpen ki kell emelni Sólymos Ede feldolgozását, amely a bajai Türr István Múzeum halászati gyűjteményének típuskatalógusa, és egy teljes gyűjtemény típusokba sorolását, az egyes típusok - rajzokkal, fényképekkel kiegészített-részletes ismertetését tartalmazza (Sólymos 1974). Muzeológusokban többször felmerült az igény, hogy megfogalmazzák a katalóguskészítés szerepének fontosságát a muzeológiai munkában. Takács Lajos ebből a szempontból programadónak nevezhető tanulmánya - amely a katalóguskészítés elvi és gyakorlati megfontolásait tartalmazza - nem sok visszhangra talált. Azt írja: „tárgytípusaink gondos elemzése során nemcsak egy sor technológiai kérdésre adhatunk választ, hanem a paraszti üzem belső szerkezetét, árutermelő és árufelvevő fokát is sikerrel próbáljuk meghatározni, még ha e kérdések megoldására a katalóguskészítő munka közel sem olyan alkalmas, mint az egyetlen helyen széles keresztmetszetet adó monografikus kutatás" (Takács I 972:19-22). O - teljes gyűjtemények anyagából kiindulva - felvázol egy katalogizálási rendszert, ahol leglényegesebbnek a típusbeosztást tartja. Kitér a gyakorlati megvalósítás módjára, és egyes gyűjteménycsoportokból vett példákkal illusztrálja is koncepcióját (Takács 1972). Az ezekhez az elvekhez való alkalmazkodást én magam csak Sólymos Ede halászati katalógusában találtam meg.