Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BELLÉR ILDIKÓ: Nemzeti örökség és identitás a Kínában élő ujgur kisebbség példáján

természetesen az idők folyamán változnak (például a parasztok igyekeznek az állami alkalmazottak divatját követni, akik aztán - önmaguknak az egyszerű emberektől való megkülönböztetése végett - újabb divatot kezdeményeznek), mégis mindig megmaradnak azon paraméterek között, amelyek a kínaitól való elhatároltságot biztosítják. Az emberi „temperamentumról", illetve természetről szóló ujgur elképzelések, melyeknek szintén fontos szerepük van a másokkal való viszony meghatározásában, az emberi test alapvetően hideg vagy meleg beállítottságából indulnak ki. Leegyszerűsített formában az a lényege, hogy a hideg beállítottságú embernek meleg, a meleg természetűnek viszont többnyire hideg típusú ételekkel kell biztosítania a teste egyensúlyát. Az ételek meleg és hideg kategóriáinak semmi köze ezek hőmérsékletéhez, hanem kulturális megegyezésen alapulnak. A lényeg az, hogy az ujgurok a kínaiaktól való különbözőségüket nemcsak a szemmel látható fizikai és szokásbeli különbségekben látják (például abban, hogy szemben az ujgurokkal, a kínaiak rendszeresen fogyasztanak disznóhúst). A kínaiak vendégszeretetének egyébként egyoldalú elutasítása az ujgurok részéről annak az általános aggodalomnak a kifejezője is lehet, amely a hideg és meleg alapelve alapján való „természet", illetve temperamentumszabályozást figyelembe nem vevő organizmusok potenciális tisztátalanságából fakad. Az emberi természetről alkotott elképzelések is dinamikusak, és elutasítják a vérségi alapú besorolást. Temperamentum lehet alapvetően kínai vagy ujgur, vagy akármilyen más, néven nevezhető csoporthoz kötött (például a diaszpóraközösségek között, Kazahsztánban gyakran esik szó orosz vagy kazak természetről). Az emberi természetről szóló elképzelések természetesen nem egységesek, és egyesek nagyobb súlyt fektetnek a biológiai predesztinációra, esetleg nemekhez és bőrszínhez is kötik a hideg vagy meleg vérmérsékletet. Sokkal gyakoribb azonban, hogy a temperamentumot nem adottnak, hanem szocializáció útján befolyásolhatónak tartják. Noha normatív alapokon sokan állítják, hogy a kínaiak és az ujgurok között nincs házasság, konkrét esetek kivételként erősítik a szabályt. Ilyen vegyes házasságok leszármazottainak esetében a szocializációs környezet (ujgur vagy kínai iskola) dönti el az egyén természetbeli és egyben etnikai hovatartozását is. Még egy örökbe fogadott kínai gyerek is felnőhet ujgur temperamentummal, ha ujgur családban nevelik, és ujgur iskolába jár. A felemás kategória ritkán tolerált, és gyakorlatilag az ujgur családból származó, de kínai iskolát végzettekre alkalmazzák csak a „félujgur" kifejezést. Vagyis olyan esetekre, ahol a szocializáció megosztott: a „vérségi" kapcsolat itt se döntő. A normatív szinten tiltott és a gyakorlatban helyenként előforduló vegyes házasságok, valamint a csoportoknak a több évszázados egymás mellett élése természetesen feltételezi a kulturális kölcsönhatás megannyi lehetőségét. Egyebek között ezt tanúsítják a kínai jövevényszavak az ujgur nyelvben, különösen a déli dialektusban, vagy az étkezési kultúrában megfigyelhető számos kínai hatás. Ugyanakkor a Hszincsiangban élő ujgurok és kínaiak egyetértenek abban, hogy az itt született vagy legalább régóta itt élő kínaiak különböznek a Kína egyéb területeiről később ide érkezőktől, noha a különbözőség pontos mibenlétét nehezen lehet megfogalmazni. Az etnikai identitást befolyásoló és kifejező tényezőket korántsem merítettük ki. Ezek a vonások igen gyakran csoportok közötti sztereotípiákban fogalmazódnak meg, amelyek valóságos megfigyeléseken, félreértéseken vagy feltételezéseken alapulnak (BellérHann, sajtó alatt). Példáimmal az ujgur (és közvetve minden más) identitás bonyolult-