Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
N. KOVÁCS TÍMEA: Emlékezet, identitás, történelem
N. KOVÁCS TÍMEA Emlékezet, identitás, történelem Jan Assmann: A kulturális emlékezet, írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapst: Atlantisz, 1999. 3 I 3 p. Ez a tanulmány a kultúra és a társadalmi identitás kapcsolatát, valamint az emlékezet kulturális szerepét és módjait elemzi az egyiptológus, Assmann nemrég megjelent könyvét ismertetve. Az emlékezet, azaz a múlt iránti érdeklődés részben a hagyomány és az identitás megteremtésénének igényéből következik, részben a létrehozott múlt révén képes jövőképeket kialakítani. J an Assmann heidelbergi egyiptológus professzor eredetileg I 992-ben megjelent s immáron magyarul is olvasható könyve több szempontból is érdeklődésre tarthat számot: mindenekelőtt paradigmatikus jelentőségű az a mód, ahogyan egy viszonylag zárt hatókörű diszciplína, az egyiptológia kutatási anyagát interdiszciplináris keretek közé állítva „újrafogalmazza". Az elméleti megfontolások és kérdésfelvetések ugyanis a konkrét esettanulmányokon túlmenően a kultúra általános működési mechanizmusaira kérdeznek rá. Assmann a korai magaskultúrák, így az ókori Egyiptom, Izrael és Görögország történeti elemzésén keresztül ragad meg olyan centrális társadalomtudományi problémákat, amelyek a kultúra és a társadalmi identitás összefüggéseire vonatkoznak. A társadalomtudományok e két, folyamatos újraértelmezést igénylő kategóriáját Assmann az emlékezés szemszögéből világítja meg. Kérdésfelvetései ennek megfelelően egyrészt ;o arra irányulnak, hogy az egyes kultúrák milyen „csatornákat", „tárolóedényeket" hoz- 7 nak létre az emlékezés számára, azaz hogyan szervezi a kultúra az emlékezést, és for- dítva, az hogyan alakítja a kultúrát. Másrészt arra kérdez rá, hogyan alakít ki az emlé- cr kezes emberek laza csoportjából társadalmi közösséget, hogyan teremt az emlékezés M identitást. Az alábbiakban az assmanni elméleti apparátust ennek a két, egymástól természetesen csak nehezen elválasztható aspektusnak a szemszögéből fogom körbejárni. Mielőtt azonban ezt megtenném, röviden kitérek az emlékezés körül folyó társadalmi diskurzus néhány vonatkozására, valamint megpróbálom Assmannt abban a tudományos kontextusban elhelyezni, amely az emlékezet és a történelem összefüggései mentén bontakozott ki.
