Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

TÖRŐ TIMEA: „Add neki az erőt, ha kéri!..." Mai otthon szülési szokások Magyarországon

nem minden alkalommal volt egy-egy olyan pillanat, amikor elérzékenyültek, könnybe lábadt a szemük az emlékek magasztosságának újraélésével. A szülő nők mindegyike úgy érezte, hogy a szülés valamifajta módosult tudatállapotot hoz létre, s ezt nemcsak saját magukon érezték, hanem a szülés közben segítőkön is látták, sőt a segítők maguk is erről számolnak be:,,...én azt gondoltam, hogy átadom a szülésnek magam, szóval hogy ez biztos, hogy valamilyen erő, amit nem én irányítok, már a terhesség idején is volt ilyen... a szülésnél, amikor már kilenc hónapja készülsz valamire, és teljesen egyértelműen figyelsz valamire, akkor az el van indítva bizony... jön egy ilyen kis gyerek, és akkor így két világ között vagy ilyen kapu, rajtad keresztül folyik át ebbe a világba... bátorság kell hozzá... pontosabban nem is bátorság, hanem mert az, hogy szülj, az nem ügy... nagyon sokan megcsinálják, hanem ahhoz kell bátorság, hogy azt merd mondani, hogy befelé mész. Mert akik segítőként vannak, azok is mennek, olyan huzatja van a helyzetnek, ők is átveszik, ... nekik is olyan megszentelt idő... nincs különbség aközött, hogy én meg te, hanem egy nagy valamilyen egésznek vagy a része, nincsenek határok." A szülésznő ezzel kapcsolatban így nyilatkozott egy folyóiratban: „A szülésre való felkészülés során van olyan gyakorlatunk, ami mesterségesen teremt meg egy transzállapotot egy légzéstechnika segítségével. [...] a csoporton kívül maradó személyek ilyenkor és a csoport előzőleg megegyezik egy szimbolikus jelben, amit vészhelyzetben alkalmazva a csoporttagok vissza tudnak jönni ebből az állapotból. Szimbolikusan.azt lehetne mondani, hogy szülés közben én vagyok ez az egyezményes jel. A szülésre való fölkészüléskor ki kell alakítani azt a kapcsolatot, amiben ilyen jel lehetek a szülő pár számára. Ha ilyen egyezményes jelként vagyok jelen a szülésnél, akkor a jelenlétem megengedi és biztonságossá teszi a megváltozott tudatállapotot. Ez a kapcsolat nem tud megteremtődni akkor, ha az otthon szülés egy hívjon-jövök-bábaszolgálattá válik. Akkor a jelenlétem nem tudna jellé válni." (Bóna-Bóna I 998:59.) A mai otthonszülők a szülés lefolyását inkább a fizikai és lélektani tényezők összmüködésével magyarázzák, illetve a „természet belső rendjével és menetével" hozzák összefüggésbe. Ha a szülés megakad, úgy többnyire a szülő nőnek kell „magában valamit elrendeznie". Szülési pozitúrák és helyszínek Míg a kórházakban háton fekve szülnek a nők - néhány kórház van csupán, ahol „megengedik", hogy ülő vagy félig ülő helyzetben szülhessenek - addig az otthoni szülések során szinte soha nem fekszenek az asszonyok. A tapasztalatok szerint (Büki I 998) a körülbelül hatszáz otthoni szülésből egy zajlott hanyatt fekve. Az otthoni szülések során az anyák négykézláb, guggolva és ülve szülnek. Többnyire a lakás több helyiségét is kipróbálják, míg végül a konyhában, szobában, fürdőszobában vagy a WC-n ülve hozzák világra gyermeküket. Egyik anya így mondja el érzéseit, miközben utal a kórházban bevett gyakorlatra, a hanyatt fekvő, félig ülő pozícióra is: „...elkezdtem járkálni. Mondta azÁgi, hogy üljek rá a WC-re, akarok-e melegvízbe ülni, bármit, hogy adjam át magam a magasabb erőnek,