Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

MÓD LÁSZLÓ: Beavatás. A liminalitás szimbólumai egy szegedi vízilabdacsapatnál

A liminalitás jellemzői Arnold van Gennep az átmeneti rítusok szerkezetében három szakaszt különített el. Az első fázis (elválasztó) során az egyén vagy a közösség elszakad a társadalmi struktúra egy korábban rögzített pontjától. Az eltávolító vagy Uminális szakaszban a rituális szubjektum tulajdonságai bizonytalanná válnak, mivel olyan kulturális szférán halad keresztül, amely nem rendelkezik a múltbeli vagy eljövendő állapot jellemvonásaival. A harmadik fázisban a rítus alanya ismét viszonylag stabil állapotba jut (Turner 1997:54). A liminalitás fogalmának kidolgozása Victor Turner nevéhez fűződik, akinek nyugat-afrikai kutatásai során fordult figyelme e jelenség felé. Turner szerint a liminalitás köré szerveződő szimbolizmus összetett jellegű. Mivel az átmeneti rítusok gyakran egy szakasz végét és egy új kezdetét jelölik, ezért a halál, az elmúlás, illetve a terhesség és a szülés szimbolikája kapcsolódik az avatandó személyekhez. Mivel a jelöltek társadalmi szempontból nem osztályozhatók (nem tartoznak egyik státusba sem), ezért a tisztátalanság képzete is társulhat hozzájuk (Turner I 967:10). Az avatási rítusok jelöltjeire gyakran úgy tekintenek, mint akik semmivel sem rendelkeznek. Szörnyjelmezekbe bújtatják őket, vagy megfosztják őket ruháiktól, hogy kifejezzék: Uminális lényként nem lehet semmilyen státusuk vagy tulajdonuk. Az avatandóknak tabula rasának kell lenniük, amelybe belevésik a csoport tudásának azt a részét, ami az új státusra vonatkozik. Turner szerint az avatási próbák, amelyek gyakran durva testi bántalmazások is lehetnek, részben a megelőző státus lerombolását jelképezik, részben pedig azt, hogy a jelöltek lényegét átgyúrják annak érdekében, hogy felkészítsék őket az új szerep betöltésére (Turner 1997:52). A Uminális fázisra sajátos „társadalmi" struktúra jellemző. A jelölteknek vakon engedelmeskedniük kell az avatóknak, szó nélkül el kell tűrniük az önkényes büntetéseket. Az avatandók rendszerint teljesen egyenlő jogokkal rendelkeznek (Turner I 967:12). Ebben a szakaszban válik felismerhetővé a társadalom mint strukturálatlan vagy csak kezdetlegesen strukturált és viszonylag differenciálatlan emberek (jelöltek) szövetsége (communitas), akik együttesen alávetik magukat a rituális ősök tekintélyének (Turner I 997:52-53). A liminalitás és a státusrendszer közötti különbséget Turner a bináris oppozíciók segítségével próbálta érzékletesebbé tenni. Közülük csak néhányat sorolok fel, amelyek a mi példánkra is alkalmazhatók: egyenlőség/egyenlőtlenség, státus hiánya/státus, meztelenségvagy egyforma ruházat/megkülönböztető ruházat, alázat/jogos büszkeség, teljes engedelmesség/engedelmesség a feljebbvalóknak, fájdalom és szenvedés elfogadása/fájdalom és szenvedés kerülése (Turner 1997:55). A kutatás körülményei, módszerei A kutatás során két adatgyűjtési eljárást (interjú, résztvevő megfigyelés) alkalmaztam. Helyzetemet nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy a testvérem tagja a vizsgált csapatnak. A játékosokat ezért személyesen is jól ismerem, így sok olyan háttér-információhoz (például a csapattagok közötti viszonyrendszer) sikerült hozzájutnom, amelyekre a rítus megfigyelése és az interjúk révén nem tudtam volna szert tenni.