Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÖVÉNYI KATALIN: Egy kőszegi szabómester házának népe

- elkerültek a háztól, az öregek a felső lakásba költöztek. Az üzletből az ajtó ablakká alakításával vendégszoba lett, a mellette levő próbaszobát ezentúl ebédlőként, a vasalószobát előszobaként, lerekesztett részét fürdőszobaként használták, a varrószobából az öregek hálószobája lett. Ugyanekkor törtek átjárót a felső és alsó lakás közti falon. A fiatalok továbbra is a háromszobás lakásban maradtak, egészen a Pálmy testvérek odaköltözéséig. Ekkortól (I 923-tól) a szabómester lánya gyermekeivel a szülei által lakott felső la kasba költözött, ahol a vendégszobát alakították lányszobává. Az anya szüleivel a varrószobából, majd az alsó lakásbeli műhelyből kialakított szobákon osztozott, férjének pedig továbbra is fenntartottak egy szobát a Pálmyk által lakott háromszobás lakásban. A hely tehát egyre inkább kezdett szűkössé válni a rokonoknak is lakást adó család számára, ezért a szabómester lánya és férje úgy tervezték, hogy a város villaövezetében vesznek egy kétszintes házat, melynek fenntartását az alsó szint kiadásából fedezik. Önállósulási tervük azonban kútba esett, ezúttal a családi hagyomány szerint a ház árának ómama általi elbörzézése miatt. Minden maradt hát a régiben egészen az 1930-as évekig, amikor a családtagok s az együtt élő rokonok is sorra elhagyták a portát. A szabómesternek s vejének halála a család lakótérhasználatában alapvető változást nem hozott. A ház az unokák férjhezmenetelével üresedett meg igazán. Ekkortól a lányszoba az anya szobája lett. Üresen maradt a konyha és az öregek, most már csak a szabómester feleségének hálószobája közti szoba, ahol esetenként vendégeknek, hozzájuk látogató rokonoknak, ismerősöknek adtak szállást. Az időközben a rokonok által elhagyott lakásokba pedig albérlőket fogadtak a ház fenntartása érdekében az asszonyok. A szabóműhely és a háztartás egysége A műhely világa A szabóság emlékezet által felidézhető fénykorában - mint korábban már szó volt róla Dreisziger Ferencnél átlagosan 3-5 segéd és I -2 tanonc dolgozott, akik részben kőszegiek voltak, részben a környező alsó- és felsővidéki magyar, ritkábban német és horvát falvakból, valamint a Kőszeghegyaljáról származtak. A helybeliek nap mint nap hazajártak aludni, azonban a vidékiek többségének szállást és ételt a szabómester adott. Ezek a szolgáltatások a tanoncok tartásának részét képezték. Árát a mesternek fizetett összeg magában foglalta, illetve a legények esetében járandóságukat egészítette ki. Ellátásuk feltételeiről, előírt minőségéről azonban nem sokat tudunk, mivel egyetlen Dreisziger Ferenccel kötött szerződés sem maradt fenn, pedig századunk első évtizedeiben ennek elkészítése bevett gyakorlat volt. Az emlékezet szerint a fiatalabbak, az inasok szegődtetése úgy történt, hogy a szülők felkeresték a mestert, kialkudták, hogy mennyi időre és mennyi bérért fogja műhelyében tanítani és ellátni gyermeküket, aki az egyezség megkötése után néhány évig, esetleg később segédként is nála maradt. A műhely alkalmazottainak napirendjéről, feladataikról és munkakörülményeikről a következőket tudjuk. Mühelybeli munkával töltött idejüket alapvetően a megrendelések mennyisége és sürgőssége határozta meg. Ha sok szabni-varrni való volt, az emberek korán