Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÖVÉNYI KATALIN: Egy kőszegi szabómester házának népe

Dreisziger Ferenc házának népe és annak lakótérhasználata Az előző fejezet végén láttuk, hogy hogyan nézett ki a porta, ahol Dreisziger Ferencék éltek a két világháború közti évtizedekben. De kik lakták a szabómester családján kívül a Király út 23. szám alatti lakásokat? A ház egyes helyiségeinek funkciója bizonyos időközönként megváltozott. E változások pedig a lakók összetételének, a család anyagi helyzetének, s ahogy azt a fogalomhasználatról szóló fejezetben jeleztem, a tulajdonos családciklusának megfelelően alakultak. A ház öt lakása (s a faház emeleti szobája) egyszerre több családnak, több háztartásnak is otthont adott. Közülük a legnépesebb és a házon belüli lakóterét leggyakrabban változtató a tulajdonos, Dreisziger Ferenc háztartása volt. Tagjai kisebb-nagyobb módosulások mellett a szabómester és felesége, leányuk és vejük, valamint azok gyermekei voltak-vagyis egy háromgenerációs törzscsalád együttéléséről, a lasletti tipológia (Laslett I 979) szerint egy kiterjesztett család háztartásáról van esetükben szó. A házba való beköltözésüktől korszakunk végéig e háztartás tagjainak összetételében komoly változást jelentett I 918-1919. Ezt megelőzően ugyanis a vő munkája miatt Budapesten töltötte ideje nagy részét, ahol felesége és gyermekei évente egyszerkétszer hosszabb időre meglátogatták, pár hetet, esetleg hónapot töltve nála. A világháború idején frontszolgálata miatt volt távol Pálmy Albert a családjától, azonban leszereltével nyugdíjba vonult, s hazaköltözött a kőszegi házba, ahol apósa éppen akkortájt zárta be készruha kereskedését az őt ért 191 9-es atrocitások és idős kora miatt. A háztartás tagjai körében további változásokat a család férfitagjainak elvesztése (a vő halála 1931 -ben, apósáé 1 934-ben), valamint az unokák férjhezmenetele ( I 935 és 1938) s egyúttal a háztól való elköltözésük jelentette. A szabómester háztartásához azonban nemcsak családtagjai, hanem néhány velük egy fedél alatt élő, tőlük bérükbe beleszámított szállást és kosztot kapó háztartási alkalmazott (dadus, akiből házvezetőnőféle mindenes asszony lett és I -2 cselédlány), valamint a náluk lakó műhelybeli inasok és legények is hozzátartoztak - bár ez utóbbiak száma az üzlet bezártával egy, maximum két legényre csökkent. Nem tekintem azonban háztartásuk tagjainak azokat a legényeket és inasokat, akik csak mint munkahelyükre jártak a Dreisziger-portára, s a háztartási alkalmazottakat sem, akik hetente egyszer-kétszer a házhoz jártak vasalni, varrni, valamint azokat a bencés gimnazistákat, az ún. napokat evőket sem, akik mint kosztos diákok a hét meghatározott napjain náluk ebédeltek, hétvégeken, ünnepnapokon itt vendégeskedtek.

28 Korszakunknak majdnem egész ideje alatt a szabómester portájának lakói voltak, de ismereteink szerint önálló háztartást vezettek a számukra epult udvar végi vérandas lakásban Dreisziger Ferencné testvérei közül ketten: pártában maradt Teréz húga és Mária testvére férjével együtt. Az előbbi haláláig élt itt, míg az utóbbiak I 935-ben egy közeli házban vettek maguknak lakást. Dreiszigerékkel való együttélésük idején is azonban, úgy tudjuk, hogy időnként ők is alkalmaztak egy-egy háztartásban segítő lányt. Ugyancsak önálló háztartásban, az udvar bal oldalán levő háromszobás lakásban éltek 1923-tól 1933-ig a vő két nővére és egyikük férje (Ilon tanti, Etel tanti és Dolhof Béla). Esetükben a házhoz költözés ideje édesapjuk halálához és az ő Kismartonból való haza-, Magyarországra költözésükhöz kapcsolódik, míg az utóbbi dátum a férj halálát jelzi, miután