Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÖVÉNYI KATALIN: Egy kőszegi szabómester házának népe

A négy évtizeden keresztül a város tehetős, megbecsült iparosaként dolgozó szabót, aki szüleitől örökölt vagyonát vállalkozó módjára a többszörösére gyarapította, az I. világháború gazdasági, társadalmi bizonytalanságait túlélte, az I 91 9-es néhány hónapos kommunista uralom alatt az őt ért meghurcoltatás azonban erősen megtörte. A vörös fiúk üzletét és műhelyét feldúlták, fehér gombok helyett pirosakat adtak neki, testét bajonettel és tűvel szurkálták, kérdezve: »ide varrtad-e a fehér gombokat?« A kivégzéstől egy volt cselédlányuk vörös katonaként szolgáló udvarlója egy hajszálon múlt, hogy meg tudta menteni, amit követően a rokonok Ausztriába menekítették. A Tanácsköztársaság bukása után hazatérve azonban üzletét már nem nyitotta meg, de műhelye, mely a házban egyre kisebb helyre szorult, I 929-ig működött. A történtek után a család vagyonfelhalmozásának lendülete megtorpant, életvitelükre egyre inkább a meglévő javak felélése lett jellemző. Életszínvonaluk fenntartását kőszegi lakásaik bérbeadásával, illetve a szabómester által vásárolt ingatlanok eladásából, valamint a hegyek és a műhely korábbi és egyre csökkenő bevételeiből fedezték. A rokonság egésze 193 I -ben Dreisziger Ferenc és felesége aranylakodalmára gyűlt össze Kőszegen, azonban a következő találkozásra három év múlva bekövetkezett halála adott alkalmat. Temetésén unokái emlékei szerint több százan voltak: iparosok, kereskedők, tisztviselők, katonatisztek, bencések és domonkosok, szomszédok és rokonok. A halottaskocsiba csak a koszorúkat tették, koporsóját hat segédje vitte a vállán a háztól sírhelyéig. Kőszeg - Dreisziger Ferenc lakókörnyezete Kőszeg Vas megyében, az osztrák határszélen, az Alpok lábainál fekszik. Polgárai, a maguk közé idegent nehezen befogadó günserek (Kőszeg német neve Güns) a mai napig roppant büszkék a város régiségére, középkorból eredő kiváltságaira és hagyományaira csakúgy, mint a vidék természeti adottságaira . A városka képének jellegét valóban fekvése, a hegyek közelsége, valamint középkori városmagja, barokkos, klasszicizáló épületei határozzák meg ma is, azonban a kereskedelmi-piaci, politikai-hadászati viszonyok megváltozásával - hasonlóan más, középkori eredetű peremvidéki, így a külföldre irányuló közvetítő kereskedelemben a 17-18. századig fontos szerepet játszó városokhoz - kiváltságai a 1 9. századra idejétmúltakká lettek. Az 1945-ig érvényben lévő szabad királyi városi címe a századfordulón már nem sokat ért. Bár járási központ volt,

20 a fő szállítási útvonalak elkerülték, iparában továbbra is a kézműves hagyományok domináltak, s kereskedelmével együtt alapvetően a helyi igényeket igyekezett kielégíteni. Helyzetét az I. világháborút követő határrendezés tovább rontotta, mivel vonzáskörzetének javát

21 elvesztette. Mindezek meglátszottak népessége számának nagyon lassú növekedésében, s hogy lakossága a 10 ezer főt csak az I 940es évek elejére érte el. Ugyanakkor a I 9. század közepének német városa a monarchia széthullásának idejére a statisztikák szerint magyar várossá lett, ahol azért a lakosság több mint kétharmada a korábbi hagyományoknak megfelelően magyarul és németül egyaránt beszélt.

22 A hosszú ideje stagnáló város felelősségteljes polgárai a két világháború között Kőszeg kiugrási lehetőségét idegenforgalmának növelésében, „nyaralóvárossá" fejlesztésé-