Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÖVÉNYI KATALIN: Egy kőszegi szabómester házának népe

Qrazban, miközben nemcsak a férfiruha-készítés fortélyait, a divatos szabásvonalakat tanulta meg, hanem a szomszédos osztrák területek textilkereskedő cégeit is megismerte, s a későbbiekben, önállósága idején rendszeresen rendelt tőlük is szöveteket. Útja 1877 táján ismét Kőszegre vezetett, ahol 1878 januárjában „szabólegényként" a városi tanácsnál „bejelenti a szabad szabómesterségnek a Város körén fekvő Horváthféle házban való gyakorlását", amit azonban kiskorúságára hivatkozva elutasítottak. Az évvégén ismét próbálkozott. Ezúttal a kérvényhez csatolt nagykorúsítási végzés alapján a kőszegi iparhatóság feljogosította „szabómesterségi üzlet önálló gyakorlására".

14 A 23 éves fiatalember ipari önállósulásával kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy vajon honnan volt tőkéje a vállalkozás elindításához. S mi mindenre lehetett szüksége ehhez? Saját tulajdonú vagy bérelt ingatlanra, ahol műhelyt (üzletet) lehetett kialakítani, az üzlet volumenétől függően nyersanyagra, eszközökre, esetleg bútorokra, s ha lehetőség és szükség volt rá, alkalmazottakra. Hogy üzletnyitása milyen körülmények között történt - például saját vagy bérelt ingatlana volt-e a város kereskedelmi központjában lévő Horváth-féle házban - és hogy mekkora befektetést igényelt, sajnos nem tudjuk. (Az biztos, hogy a szabóság elindítása gyakoribb és egyszerűbb volt, mivel kevesebbe került, mint például egy lakatosműhelyé.) Az emlékezet szerint a szükséges összeget részben maga gyűjtötte talán vándorlása során, részben pedig örökölte, feltehetően néhány évvel korábban elhunyt szülei után. Mindenesetre korai önállósulásával, üzletfeleinek okos megválasztásával, jól választott specializálódásával, azaz az egyenruhák varrásával vitathatatlanul szép karriert futott be. Az elbeszélésekből tudjuk, hogy az I 910-es években és az 1920-as évek legelején műhelyében 3-5 segéd és I -2 tanonc dolgozott. Rajtuk kívül a nagyszámú megrendelések esetén bedolgozókkal, a korábban műhelyében inaskodó, Kőszeg környéki falvakban élő, úgynevezett kis szabókkal is dolgoztatott. Műhelye így helyi viszonylatban a nagyobbak közé tartozott.

15 Az I 9 10-es években az emlékezet szerint megrendelői közé tartozott a kerületi katonaság, csendőrség, a kőszegi, soproni, kismartoni reáliskolák és a kőszegi MÁV Árvaház. Arról, hogy ezt a piacot mikor és hogyan szerezte meg, meddig s mekkora részben birtokolta, nincsenek információk. Azt viszont állíthatom, hogy a katonákkal zsúfolt nyugati határszélen, a századforduló táján a fegyveres erők állandó és biztos jövedelmet jelentettek az őket ellátó szabóságok számára. Rajtuk kívül azonban Dreisziger Ferencnek a civil férfi lakosság körében is megvolt a vásárlóköre, amit jelmezkölcsönző létrehozásával egészített ki. Ez utóbbit akár a civil szférára vonatkozó nagy ötleteként is értékelhetjük, amibe azonban, úgy vélem, biztos vevőkör és anyagi bázis nélkül nem vágott volna és nem is vághatott volna bele. Mert bár Kőszeg társasági életében a jelmezekre évente több alkalommal is szükség volt - farsangi bálok, gyakori iskolai és egyleti színielőadások -, az ebből származó bevételnél valószínűleg többet értek a jelmezkölcsönzés/ajándékozás által is megerősítést nyert társadalmi kapcsolatok. Jó 40 éven keresztül virágzó üzletének irányítása mellett a helybeli ipar szervezésében is aktívan részt vett. Alapító tagja volt a Kőszegi Ipartestületnek, majd a századforduló táján néhány évig ennek alelnöki posztját töltötte be. Eveken át iparhatósági megbízottként, 20 éven át tanoncvizsgáló bizottsági tagként tevékenykedett.

16