Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÖVÉNYI KATALIN: Egy kőszegi szabómester házának népe

SZÖVÉNyi KATALIN Egy kőszegi szabómester házának népe Ez az esettanulmány egy kőszegi ház lakóinak összetételét, a köztük lévő kapcsolatok dinamikáját igyekszik elemezni, a 20. század első felében. Az 19 10-es évektől a ház tulajdonosának, a szabómesternek a munka- és lakóhelye egy térbe - a házába - került, alkalmazottaival együtt. Ugyanebben az időben házas gyermekei is vele együtt éltek. Mindez óhatatlanul közelebb hozta a műhely és a hétköznapi értelemben vett háztartás eltérő világát. Az ezzel kapcsolatos folyamatok elemzéséhez a dolgozat a háztartás és a család fogalmát hívja segítségül. Míg az előbbi elsősorban a döntéshozásoknak egy szűk csoporton belüli sűrűségére utal, a család a rokonsági struktúra egy típusát jelenti. A vizsgált időszakban mindkét szempontból számos változással találkozunk, a kettő kapcsolatának vizsgálata pedig további lehetőségeket nyújt a bemutatott ház lakói életmódjának mélyebb megértéséhez. „^), nagyon sokan voltunk a Király úti házban. Az összes rokon nálunk lakott. Ópapa ómama testvéreinek házat épített az udvar végében - tudod, a vérandas lakást -, hogy a testvérek együtt lehessenek. Trianon után hozzánk költöztek a három szobás lakásba apu testvérei is Burgenlandból. Nekünk, lányoknak, ez nagyon jó volt, mert ott ettünk, ahol kedvünkre valót főztek, vagy ha valamit otthon nem engedtek meg, mentünk a tanukhoz egy kis kényeztetésért... Aztán mindig ide jöttek nyaralni, síelni, bálozni a rokonok Letenyéről, Pécsről, Pestről... Voltak titokzatos lakóink is. Egyszer egy bárónőt rejtettek el ómamáék a hátsó padláson - kislányok voltunk még, nem volt szabad tudnunk róla, de kilestük; olyan vékony arcú, feketébe öltözött finom nő volt -, akit a családja bolondok házába záratott, hogy nehogy férjhez tudjon menni. De az udvarlója onnan is megszöktette, nálunk rejtőzött egy hétig. Innen vitték el lefüggönyzött kocsin - hogy hova, azt már nem tudom, és azt sem, hogy miért került hozzánk. Egy másik szegény bárónő a jobb kőszegi családok lányainak olyan tanfolyamféleséget tartott nálunk, hogy hogyan kell finom süteményeket, parfékat, háromszínű kávét készíteni... Hogy voltak-e alkalmazottaink? Hát hogyne lettek volna! Mikor volt, hogy 15-20 emberre kellett egyszerre főzni, két-három lány is segített anyuéknak. Aztán ugye ott voltak az inasok, legények, azokat is el kellett látni, meg a napokat evő kosztos diákokat... és a rengeteg hozzánk járó vendéget is csak meg kellett kínálni valamivel."

1 Mai szemmel talán kissé túlzott méretűnek tűnik egy rendszeresen I 5-20 főre főző háztartás, s mai tapasztalataink szerint nem mindennapiak a fentiek alapján rendkívül nyitottnak látszó otthonok sem. A dolgozat egyetlen példa, egy ház lakóinak életével foglalkozik az I. világháború alatt és a két világháború közötti évtizedekben egy nyugatmagyarországi kisvárosban, Kőszegen. Mindezt az ott élők kapcsolatának mikroelemzé- 2 7 rs ~ Os ~