Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
Tabló - Turizmus: konferencia (Hamp Gábor)
lyen mértékben részt vettek annak kitermelésében). Ennek a helyzetnek a tarthatatlanságára vonatkozóan, valamint a turizmusnak a területfejlesztésben betöltött kiemelt szerepére hivatkozva azt az - általa provokatívnak minősített - kérdést tette fel, hogy vajon a konferencia résztvevői milyen metodikai segítséget tudnak nyújtani a helyi kormányzatoknak. De Somogyi Gabriellán kívül mások is felvetették a „reál szféra" és a kultúrakutatás közötti párbeszéd lehetőségének (és elmaradásának) problémáját. A válasz, ha nem is maradt el, de kétségtelenül indirekt volt. Ha a turizmusszervezés közvetlen részeseinek metodikai segítségkérése alkalmazható és sikeres stratégiák igényléséről szól, akkor valószínűleg az olyan válasz elmarad, amely a kérőt elégedettséggel tölti el. A kultúrakutatás kérdésfeltevéseinek súlypontjai valójában máshol helyezkednek el, és válaszai megfontolásra érdemesek, eredményei azonban nem feltétlenül olyanok, hogy az a kutatót vagy más szakembert képessé tenné arra, hogy gyakorlati kérdésekben döntsön. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy az ezekre a kérdésekre hatékonyan válaszolni képesített akadémiai műhelyek folyamatosan létesültek (közgazdasági, idegenforgalmi szférában, turisztika tanszékeken) az utóbbi időkben. Mayer Péter szociológus (Veszprémi Egyetem, Turizmus Tanszék) elemzése (Ally McBeal Hévízen) talán mégis hordozott választ a felvetett kérdésre. A hévízi termálfürdő prospektusainak képeit elemezte, és mutatott rá olyan pontokra, ahol a (gyógy)turizmustól elvárt élmény és a képek által sugallható kínált élmény egymásra találhat úgy, hogy a szabadidő eltöltésére vonatkozó megfontolások számára elfogadhatóvá, és ezáltal az élettani szempontokon túl vonzóvá váljék. Wilhelm Gábor (néprajzkutató, Néprajzi Múzeum) egy távoli példán mutatta meg azt a összetettebb képet, amelyet egy rövid idő alatt radikális változásokat átélő régióról - Kína Jünnan tartományáról - a turizmus szemszögéből meg lehet rajzolni (Az út vége? Turizmus, kultúra és identitás Lijiangban). Elemzésének „fogalmi oszlopai" a centrumperiféria fogalompár, a fogyasztói kultúra és az autentikusság voltak. A politikai értelemben zárt Kína lassú megnyílása a Nyugat felé, amely a - belső és külső - turizmus megerősödését hozta magával, olyan kihívásokat jelent, amelyekre válaszul - Lijiangban - folyamatosan újra kell fogalmazni és felkínálni saját értékeit. Az elemzésben szereplő területen lezajló változásokat az teszi igazán izgalmassá, hogy politikai-földrajzi értelemben nagyon különös helyzetben van Jünnan - sok vonatkozásban nemcsak Kínához, a központi részekhez kapcsolódik, hanem földrajzilag, kulturálisan Kínán kívüli területekhez is. Az elhangzottakat Niedermüller Péter az első napon lezajlott előadásokat követő vitában „műfajilag" próbálta besorolni. Voltak elméleti jellegű előadások, mikroelemzések, leírások, történeti kitekintések. A sokféleségből kirajzolódni látszott egy közös perspektíva, amely rituálékban, rítusokban, szimbolikus konstitúciókban, kulturálisan kódolt képekben fogalmazható meg. Ennek a fogalmiságnak a pontos kezelésére, „tisztán tartására" figyelmeztetett Hadas Miklós, Fejős Zoltán is. A kulturálisan kódolt képek változásait mutatta be (Turizmus és egy „eladható" nemzetkép megalkotása Mexikóban című előadásában) Szeljék György antropológus mexikói példákon keresztül - elemezve az idegenek elvárásainak és a helyi viszonyok folyamatos egymásra találásának legutóbbi 30-40 éves történetét. Előadása abból a szempontból (is) összhangban állt a konferencián elhangzottakkal, hogy a helyi (mexikói) törzsi kultúrák fennmaradásának esélyeit a turizmus fejlődésében látta.
