Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
Tabló - Turizmus: konferencia (Hamp Gábor)
A „kulturálisan idegen és az otthonos egyensúlyára" (Szeljék György) vonatkozó elvárás egyik összetevőjéről (Az utazás mint modern mítosz címmel) beszélt Hajdú Gabriella (antropológus, ELTE BTK Kulturális Antropológia Tanszék). Elvárásainkat olyan előképek alakítják, amelyet például az utazást körülfonó mítoszoknak tekintett az előadó. Ezek az előképek vagy sablonok: az archaikus avatási szertartásokból, a mitikus „szent" helyek képeiből (hegy, tenger), a karneválkultúra szabályfelfüggesztő intézményeiből merülnek föl. Ezzel a rátekintéssel szemben áll az a gondolatmenet, amelyet a Pepsi-szigettel kapcsolatos kutatásainak ismertetésekor Havasréti József (JPTE BTK Kommunikációs Tanszék) mondott el. Szembenállás annyiban, hogy a Diákszigetet - mint turizmus szempontjából is elemezhető eseményt - értékelő szokásos képek és önképek leépítésére törekszik. Az autenticitás - és itt visszautalok a korábban félbehagyott gondolatra -, amely különösen fontos szerepet tölt be az eseményen részt vevők és alakítók, szervezők önideológiájában (szubkultúrák autentikus képviselete), tehát az autenticitás felvetése nagyon is szorosan kapcsolódik egy olyan társadalomszemlélethez, amely immanens értéknek tekinti az adott közösséghez való tartozást. A közösséghez tartozás manifesztálódása -jónak vagy rossznak ítélve-volna e szemlélet szerint az autentikusság mérlegel hetőségének forrása. Ez a dichotomikus rátekintés, amely a Diákszigetről való beszédet (a sajtóban például) jellemzi, nem alkalmas vagy legalábbis korlátozott az értelmező leírásban. Havasréti ennek lehetséges alternatíváira mutat rá, utalva a kultúrakutatás kulturalista, strukturalista irányaira. Takáts József irodalomtörténész (JPTE BTK, irodalomtörténeti és összehasonlító irodalomtudományi tanszék) Arany László egy bíráló írásából - amelyben a korabeli tárca műfajt, pontosabban Ágai Adolf tárcáit elemezte (Qenus migrans: a turizmus kulturális azonosítása egy 19. század végi szövegben címmel) - kiindulva kísérletet tett annak a befogadói rétegnek a leírására, amely ezeknek a tárcáknak a célközönsége volt: a viszonylag rövid idő alatt jólétbe került zsidó polgárság, amely utazik. Takáts Arany-elemzésén keresztül a 19. századi utazások egyik motívumát mutatja meg: a - feltehetően arisztokrata - előképek utánzását. Ennél a megállapításnál talán figyelemre méltóbb az irodalomtörténész diskurzuselemző módszere, amelyben föltárja a kétféle - zsidó és dzsentri - beszédmód és a bennük megnyilvánuló értékek keveredését. Jó néhány előadó foglalkozott még a modern turizmus történeti előképeivel. Egy Kossuth-emigráns Amerika-képe címen tartott előadást Pordán Ildikó (történész, PhDhallgató, JPTE BTK); Béres István (JPTE BTK Kommunikációs Tanszék) 2. világháborús katonaképeket mutatott be (Két katona. Háborús amatőrképek vizuális kommunikációs vizsgálata címmel): katonák turistaképeit-pihenőkben, békeidős és háborús, megszállt helyszíneken felvett amatőr fényképeit, amelyek az előadó által is hangsúlyozottan kényes vagy éppen bizarr, túlfeszített analógia (háború mint turizmus) ellenére arról tanúskodtak, hogy a turista pillantása még a háborúban is egyféle. A turista pillantásának - az utazás vizuális vonatkozásainak - a konferencia külön tömböt szentelt. Talán többet is megérdemelt volna ez a kérdés, mint a részben technikai okok miatt „képtelenre" sikerült előadások: azaz Csillag Gábor (antropológus, ELTE BTK Kulturális Antropológia Tanszék) Váci utcai „gyorsfényképe" a turistáknak szánt képeslapokról („Qrettings from Hungary"), Lágler Péter (antropológus, Miskolci Egyetem, kulturális és vizuális antropológia tanszék) összegyűjtött, turisták által készített „Iát-
