Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - „Sárkányország" Európában. Bhutan-Buddhistisches Königreich im Himalaya/Bhutan - Mountain Fortress of Gods című kiállítás (Kelényi Béla)

hány (meglehetősen közepes minőségű) thangka, azaz tibeti buddhista tekercskép és kisplasztika. A 280 oldalas katalógus

4 - hasonlóan az ilyen, összegző jellegű kiállítások gyakorlatához - tudományos szakmunkaként forgatható kötet. Kilenc tudós írja le az ország különböző aspektusait; közülük - e műfajban rendhagyó módon - három szerző is bhutáni. A bécsi botanikus, Gerald Navara az ország „ökológiai kincstárát", különleges flóráját és faunáját elemezve jegyzi meg, hogy az egész térségnek csupán 8 százalékát művelik, és még 60 százalékát borítja erdő.

5 A kiállítás másik rendezője, a francia etnológus és tibetológus, Françoise Pommaret több tanulmánnyal is szerepel a kötetben.

6 Bemutatja a különböző völgyek és etnikai csoportok kulturális és vallási identitását, majd eredeti forrásokra támaszkodva elemzi Bhután történelmét a korai buddhizmustól (7. század) egészen a jelenlegi monarchiáig. Különösen érdekes az I 772 és 1926 közötti bhutáni és angol kapcsolatokat vizsgáló fejezet. A hagyományos bhutáni térelrendezést a belga építész, Marc Dujardin egy középbhutáni falu topográfiai és kulturális rendszerének egészében vizsgálja.

7 A legenda szerint Padmaszambhava egykor itt egy kígyódémonnőt igázott le, s az egész völgy és település a kígyó testének felel meg; így például a völgy végén fekvő falu temploma a kígyó szemét „szögezi le". Martin Brauen, svájci etnológus egy tipikus közép-bhutáni falu életén keresztül mutatja ki, hogy a bhutáni falu társadalmában az asszonyok kitüntetett helyzetben vannak: a vagyon női ágon öröklődik (a föld általában az asszonyok tulajdona), ők döntenek a javak vásárlásáról és eladásáról, sőt ők osztják el a munkát a család tagjai között.

8 A nők szabadsága kiterjed a férfiakkal való párkapcsolatokra is, amint erről a házasságokon kívül született gyermekek létszáma tanúskodik. A különböző mesterségeket az ausztrál Barry Ison jellemzi úgy, hogy egy-egy általa kiválasztott mesterembert is bemutat, röviden leírva munkamódszerét, eszközeit és életkörülményeit.

9 A „tizenhárom hagyományos mesterség" közé Bhutánban a következőket sorolják: famunkák (házak, templomok építése), kőmegmunkálás (épületek, kőfalak), faragás (fa és kő), festészet (tekercsképek, falképek és a házak díszítései), agyagművesség (szobrok, táncmaszkok, fazekasság), öntés (viaszveszejtéses eljárással vagy homoköntéssel készített szobrok, szertartási, munka- és házieszközök), faesztergályozás (edények), kovácsolás (fegyverek, munkaeszközök), ékszerkészítés, nád- vagy bambuszművesség (edények), papírkészítés, varrás (melybe a hímzés és az applikációs technika is beletartozik) s végül a szövés. Ez utóbbit szemléltető tárgyak különösen kiemelkedő szerepet játszottak a kiállításon, a bhutáni textíliák artisztikus voltára a nyugati kutatás már régebben is felfigyelt. Ám az említett leírások helyenként meglehetősen általánosak, s különös, hogy a bhutáni művészet történetéről, fontosabb helyszíneiről egyáltalán nem esik szó a katalógusban.

10 Christian Schicklgruber azt az átlényegített környezetet mutatja be, ahol a hegységeket, sőt a folyókat, fákat és sziklákat is istenségek személyesítik meg." Kultuszuk, amely a Himalája egész buddhista régiójában megtalálható, a buddhizmus előtti animizmusra, sámánizmusra vezethető vissza. A néphit szerint elsősorban ők biztosítják a termékenységet, szerencsét, és védenek a démoni erők, természeti csapások ellen. Szerepük nemcsak az ember és a környezet, hanem az emberek egymás közötti viszonyában is jelentős, hiszen a politikai vezetők hatalmát is biztosíthatják. Schicklgruber többek között egy olyan hegyi kultuszt is leír, ahol a helyi istenségeknek nincs közük a