Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - „Sárkányország" Európában. Bhutan-Buddhistisches Königreich im Himalaya/Bhutan - Mountain Fortress of Gods című kiállítás (Kelényi Béla)

buddhizmushoz, sőt az áldozat bemutatásakor eltávolítják az oltárról a buddhista istenségek képmásait. A három bhutáni szerző közül egy magas rangú szerzetes, MynakTulku a bhutáni vallásba ad hagyományos ízű bevezetőt, jórészt eredeti szövegekalapján.

12 Bemutatja a tibeti buddhizmus rendjeit és különböző szövegeken alapuló tanításaik rendszerét. Bár Bhután államvallása a Kagyü rend egyik iskolájához, a Drukpa Kagyü rendhez kapcsolódik (innen származik az ország neve is: tibeti „brug" 'mennydörgés', 'villám', 'sárkány'), szorosan együtt élnek a „régi", még Padmaszambhava által alapított Nyingma renddel. A szerző nagy általánosságban sorra veszi a legfontosabb buddhista rítusokat, így közöttük szerepel a torma, azaz a tésztaáldozat, valamint az új templom, épület vagy vallásos képmás felszentelése alkalmával előadott szertartás és a tűzáldozat purifikációs rítusa is. Külön fejezet foglalkozik a minden nap elvégzendő rítusok leírásával, hiszen - mint Mynak Tulku írja - a Bhutánban ismeretes 424 fajta betegséget 360 különböző démon okozza. A 204 színes illusztrációt tartalmazó katalógus végén irodalomjegyzék, tárgymutató, szójegyzék és a színes fotókon bemutatott tárgyak listája segíti mind a kiállítás látogatóját, mind az olvasót. A bhutáni kormány I 961 -tői kezdve ötéves tervekben foglalta össze az ország fejlesztését, beleértve az útépítést, az egészségügyet, a mezőgazdaságot és az iskolák alapítását. A hivatalos álláspont szerint azonban a „bruttó nemzeti boldogság" sokkal fontosabb, mint a bruttó nemzeti össztermék. Hagyomány és fejlődés című írásában a fiatal minisztériumi tisztviselő, Karma Ura kifejti, hogy Bhutánban az egyén belső szellemi fejlődését a gazdasági értékekelé helyezik.

13 Mindazonáltal a kormány látványos sikereket akar elérni a vízi erőművek által termelt elektromos áram révén, mellyel elképzeléseik szerint ellátnák India és Banglades energiaszegény területeit és majdan a tibeti fennsíkot is. Bár törvényeket hoztak az erdőségek és a vadvilág védelméről, illetve az ásványkincsek kiaknázhatóságáról, ám a magángazdaságok kialakulása mindezt nyilván befolyásolhatja. S az eredmény-mint Karma Ura írja - kétséges is lehet: „Megvalósulásakor a modern élet bonyolultsága az élet értékének és céljának megválaszolhatatlan kétségeit idézheti elő. A modern tömegszórakoztatás ösztönzése a krimik és a zenei tömegkultúra, valamint a nyugtató- és izgatószerek iránt éppen a felejtés és az elfojtott üresség pillanatában szívhatnak fel bennünket" - utal éppen Magyari-Beck István egyik cikkére (Magyari-Beck I 993) a szerző (249. p.). Képzeteink között Bhután az egyik utolsó, a nyugati civilizációtól érintetlen, „paradicsomi" hely, ahová nemrég, a bhutáni király megkoronázásának huszonötödik évfordulóján bevezették a televíziót és az internetet. A jelen folyamatokat elemző etnológus álláspontját illetően itt ismét és tovább idézem Christian Schicklgrubert

M (14-1 5. p.): „De egy olyan ország, ahol az emberek annyira keményen dolgoznak, amennyire csak Bhutánban lehet, ahol vadon élő állatok fenyegetik a termést, ahol a távoli vidékeken élő szülők nem tudják orvoshoz vinni beteg gyermeküket, ahol a nemzeti egységet és függetlenséget meg kell védeni, és ahol a történelem folyamán a háborúk számtalan életet követeltek, az aligha nevezhető paradicsomnak." Hogy végül is mi ennek a máig „középkori" hagyományokat és körülményeket őrző országnak a mítosza? Talán nem más, mint nosztalgia a természetes életmód és létfelfogás után, melyek még mindig nem zárhatók teljesen a múzeumok üvegtárlói mögé.