Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

KEMÉNYFI RÓBERT: Az etnikai tér és a nemzetállamiság eszméje

Etnikai térfolyamatok dinamikus elemzése A földrajztudományban két alapvető társadalomföldrajzi iskolát különböztetnek meg. Az európait, amely a társadalmi cselekvésre koncentrál, a társadalom térképző folyamatait elemzi. Valamint az angolszász-amerikait, amely a társadalmi „együtélés" sajátosságaira, belső mechanizmusok működésére és az individuális térre helyezi a hangsúlyt (Berényi 1997:14). Az európai társadalomföldrajzfogalmát nem lehet egyetlen mondatban vagy akár pár sorban megfogalmazni. Minden műben másként definiálják, attól függően, hogy a szerzők mely részterületére koncentrálnak.

32 Ha mégis megpróbáljuk a legkülönbözőbb meghatározások lényegét összegezni, a következő, nagyon általános összefoglaló rajzolódik ki előttünk: „A társadalomföldrajz az a tudomány, amely földrajzi szemléletből az emberi tevékenységgel s annak eredményével foglalkozik." (Wirth 1979:75.) Részterületei igen szerteágazók. Ezek közül csak az etnikai földrajzot mint a társadalomföldrajz egyik, etnikai térszerkezetekkel foglalkozó, etnikai statisztikai idősorokat felállító és elemző elkülönített ágát szeretném említeni, amit hazánkban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején az orosz szakirodalom nyomán Kocsis Károly honosított meg (Kocsis 1996:167). Az európai (és benne a német) társadalomföldrajzi szemlélet lényege a következő kérdésfeltevésében rejlik,

33 amely kérdésre a részterületein (például népesség-, településföldrajz) elvégzett vizsgálatokkal keresi a választ: milyen viszonyban van, és milyen hatást gyakorol az ember az őt körülvevő környezetére? Ebben a gondolkodásban a környezeten (téren) - mint a földrajz alapvető vizsgálati tárgyán - mind a természeti, mind a társadalmi (szociális) környezetet értjük. A társadalomföldrajz kérdésfeltevése tehát az emberi jelenlét külső, környezeti (térbeli) kapcsolataira, a társadalmi tevékenységnek és magának a népességnek a történelmi fejlődés során kialakult térbeli rendjére kérdez rá (Enyedi I 983:8), és hangsúlyozottan a jelen összefüggéseire irányul akkor is, ha történeti adatokkal szintén dolgozik.

34 A helyi vizsgálatok összegzéséből igyekszik mérhető (!) összehasonlítási alapot teremteni, majd ebből általános érvényű törvényszerűségeket feltárni. Kraas-Schneider pontosan érzékeli a német földrajztudomány jellegéből adódó szemléleti nehézségeket az etnikai kérdések térszemléleti kutatásaiban. Egyrészt nehézkesnek látja, hogy az etnikai földrajz számára mérhető adatokkal (nemzetiségi statisztikák, pláne minősítés) adjuk meg a „mindenkor változó magatartásokat" (lásd „etnicitás"), másrészt az etnikai térszerkezeti kutatások számára (éppen az etnicitás dinamikája miatt) a földrajzi tér „túl nagy" és általános. Ugyanis a német földrajzi gondolkodásban a földrajzi környezet (tér) nagysága, jellege igen változatos (például ház, település vagy akár egy ország; illetve egy háztartás, egy társadalmi réteg, etnikum) lehet. Bár ennek a térfogalomnak az általánossága miatt a társadalomföldrajzban is megjelent egy olyan kutatási alapegység, mint a természetföldrajzban a táj, ahol a különböző természeti tájalkotó elemek komplex egységet képeznek. A német iskola így bevezeti alapegységként a kultúrtáj (Kulturlandschaft)^ fogalmát: ahol a különböző kulturális elemek komplex, térbeli rendszert képeznek. Ám napjainkban a nagyobb térbeli összefüggések keresése mellett megjelent a társadalomföldrajzban egy új, minőségi fordulatot jelentő fogalom és kutatási irány: zzegyedi, a „sajátos" mikrotérségek, a helyek vizsgálata (Nemes Nagy