Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
KEMÉNYFI RÓBERT: Az etnikai tér és a nemzetállamiság eszméje
1998:86-89). 36 A figyelem igya hely mint jellegzetesen elkülönülő alapvető térelem helyi hagyományok által befolyásolt történeti fejlődésére, egyediségének kialakulására irányul. Ebben a kvalitatív szemléletben már helye lehet (sőt van) az etnológiának, amely tudomány a „kistérségi jelenségekre koncentál" (Kraas-Schneider 1992:1 78) 37 , és helye van az angolszász individuális (mentális) terek vizsgálatának, a szintén földrajzi gyökerű kulturális ökológiában meghonosodott etnikai pszichomiliő fogalmának (amit egy bizonyos individuum érzékel) és az etnológiai módszerek széles skálájának is. 38 Összefoglalás Amint a fent leírtakból kitűnik, a szimbolikus etnikai határok és szimbolikus térfoglalási eljárások a nemzetállamokban „reális" államhatalmi törekvésekké válnak, ám nagyon nehéz és értelmetlen is az etnikai határokat éles határokként definiálni. A nemzetállami törekvések kapcsán szeretnék itt Rónai András munkásságára utalni, aki a két világháború között Teleki Pál mellett az Államtudományi Intézetben (1926) tudományos téren mindent elkövetett, hogy az I. világháborút lezáró béke magyarságra kedvezőtlen területi döntéseit „majdan" felülvizsgáló tárgyalások számára minél több, pontosabb nemzetiségi térkép álljon rendelkezésre. Ám egy önállóan megjelent tanulmányában ő maga is elismeri és felismeri (!), hogy Közép-Európában a „jónak" tekintett természeti tájhatárok (tenger, folyó, hegy) vagy egységes gazdasági körzetek mint államhatárok szerepét oktalanul háttérbe szorítja a tiszta politikai-etnikai határokra való törekvés (Rónai 194 1: 1 IO). 39 A nemzetiségi kérdés ilyen irányú, azaz területi megoldása nem vezethet megnyugtató eredményre, mivel egyrészt nem lehet Közép-Európa tarka etnikai képét egyértelmű politikai-nemzetiségi határokkal feldarabolni, másrészt az etnikai határ mozog, ezért nem lehet azokat stabil, mindenkorra érvényes politikai határokká emelni. (Nem lehet az etnicitást éppen a dinamikájától megfosztani.) Rónai gondolkodásában megjelenik tehát a köztes etnikai tér fogalma. Holger Fischer német kutató áttekintette a Magyarországon készült egykori és mai etnikai térképeket, és tanulmányában kritikával illeti azokat, melyek még a földrajzkutató szemével is túl statikusak, és amelyeken a „köztességet", „eldönthetetlenséget", egy pici „bizonytalanságot" sem vél felfedezni, valamint nem látja az etnikai térszerkezet állandó változására való utalást (Fischer 1993:41-61; 1995: 5-23). Annál inkább fontos ez, mert a tudomány eredményei - a jellegükből adódóan - a területi törekvések bármilyen alátámasztására kihasználhatók. Kelet-Közép- és Délkelet-Európa politikai memorandumainak napjainkban is még szerves részét képezik az etnikai térszerkezeteket bemutató ábrák, térképek, statisztikai adatsorok (például az Együttélés Politikai Mozgalom kiadványai: A nemzetállam és demokratikus ellenszere című lap). Jugoszlávia szétdarabolásában is döntő jelentősége volt annak a lehetetlen törekvésnek, hogy nemzetiségi statisztikai sorok, etnikai tömbök alapján pengeéles etnikai határok mentén kell megszervezni az új és nemzetiségileg tiszta államalakulatokat. Ám a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó tudományok - beleértve a modern dinamikus társadalomföldrajzot is - a múlt kritikus számbavételével és a jelen politikai veszélyeivel azonban már arra törekszenek, hogy ne az etnikai térszerkezetek mozdulatlanságát (mozdíthatatlanságát), történeti kontinuitását hirdessék és a szeparációs politikai döntéseket szolgálják, hanem azok hatását elemezzék.
