Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
KEMÉNYFI RÓBERT: Az etnikai tér és a nemzetállamiság eszméje
mezhető. 29 Az etnicitás így olyan állandó, élő és termelődő folyamatként (!) értelmezhető, amelyben a csoportidentitás újabb és újabb konstruálása, a csoportokat egymástól megkülönböztető szimbolikus vonások előtérbe helyezése történik. Ebben a gondolkodási módban az etnicitás egy nép vagy népcsoport nem eleve adott attribútuma (Biró 1996:250). Az etnicitás fogalma - mint fentebb már említettem - állandóan változó, dinamikus modellként jelenik meg, melynek lényege a másiktól való eltérés megfogalmazása, hangsúlyozása. Fredrik Barth ezt úgy fogalmazza meg, hogy „nincs alapunk úgy kezelni magatartásokat, mintha azok egyszer s mindenkorra rögzítettek s az idők során változatlanok lennének... hogyan kezeljünk valamit, ami egyszerre változtatja határait és tartalmát" (Barth I 996:3). Nem lehet úgy beszélni az etnikai csoportokról, mintha azok valódi entitások, közösségek és tartós (belsőleg homogén) kollektívák lennének (Brubaker 1996:35). A cigányság statisztikai felmérésének nehézségei egyrészt egyediek, másrészt tipikusak. Egyediek, mert ez a népcsoport a társadalomban a turneri átmeneti (liminális) tulajdonságokkal bír. Ismérvei homályosak, tagjai kiesnek mindenféle, a társadalom által elfogadott klasszifikációs hálón, melyek meghatározzák a kulturális tér állapotait és pozícióit (Turner I 997:52). Tipikusak, mert a cigányság példáján bemutatott statisztikai minősítési mód abszurditása liminális társadalmi helyzetekben (háborúk, etno- és genocídiumok vagy Kelet-Európában a társadalmi rendszer összeomlása után) igaz a nemzetállami „történeti" nemzetiségekre is (Niedermüller 1996:149). 30 Az etnikai kérdések finomabb („etnicitás") megközelítésében természetesen a nemzetiségi statisztikai magatartás mindenki elidegeníthetetlen joga, és ez az önkéntes bevallás kellene hogy legyen az egyetlen elfogadható statisztikai mérési alap. 31 Ám ezek a magatartási minták az egyén és a közösség életében a saját érdekeknek megfelelően többször változhatnak. Kvalitatív megközelítési móddal, terepvizsgálati módszerrel kimutatható identitási mintáknak mérhető számokká való átalakítása tehát nem lehetséges. Az etnicitás ilyen értelmű megközelítéséből nem következik a térbeli vetület. Nem lehet változó magatartásokat számszerűvé tenni, nem is lehet tehát kvantitatív térképeken az „adatokat" megjeleníteni. A 2. világháborút követően Európa etnikai kutatásaiban a fentebb vázolt, új tartalmi vonalban a hangsúly az addig szinte teljesen nélkülözött etnikumközi szociális kapcsolatok (találkozások) elemzésére helyeződött át, és ebből a szemszögből közelítik meg a kutatók a saját-idegen etnikum viszonyát. Egy olyan tudománynak, amely jellegéből ^ adódóan az etnikai választóvonalak futását mutatja be, a megváltozott szemléletben ^ természetes, hogy új feladatokat kellett találnia, s meglévő eredményeit, bevált vizsgalati módszereit is szükségszerűen az új kutatási célok érdekében formálta át. rTg ON £
