Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - „Ejnye no, hát ez es én vagyok!" Biró A. Zoltán: Hétköznapi humorvilág (Schleicher Vera)

SCHLEICHER VERA „Ejnye no, hát ez es én vagyok!" Biró A. Zoltán: Hétköznapi humorvilág. Csíkszereda: KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központja - Pro-Print Könyvkiadó, 1997. 169 p./Helyzet Könyvek./ A kötet nem a magyar néprajzi-antropológiai könyvtermés legfrissebb darabja. A szerző célkitűzései azonban ma is, sőt feltételezhetően még hosszú ideig az újdonság érzetével hatnak a hazai tudományos gondolkodásban - így a könyv ismertetése semmiképpen sem nevezhető elkésettnek. Biró A. Zoltán könyve hat kisebb tanulmányt tartalmaz. Ebből három az elmúlt tíz évben már megjelent írások átdolgozott változata, a másik három még nem publikált szöveg. Egy kötetbe rendezésüket a tárgy, az elemzések keretét adó fogalmi rendszerek közös pontjai - „humor", „hétköznap", „világ" -, de legfőképpen az írásokat létrehozó azonos szándék indokolja. E szándék pedig nem más, mint az ontológiai rangját lassan-lassan visszanyerő, intézményesített humor természetének megragadása, s ezen keresztül az emberről mint az antropológia mindenkori tárgyáról szóló beszédbe való bekapcsolódás. A hat tanulmány mindegyike különböző székelyföldi humoros helyzetek más-más szempontú elemzése. Az első (Játszani... kell! Tréfás nyelvi kapcsolatok antropológiai megközelítésben; I 1-32. p.) tárgya egy munkavégzést megszakító ugratás révén megvalósuló „játékos átkapcsolás" mögött rejtező „kód" kibontása és elemzése. A vizsgálódás fókuszában „az esemény különös világa", a játék beindulásának feltételéül szolgáló fizikai, szociális és mentális elemek számbavétele, az elemek jelentéseinek elmozdulásaiból (otthonosságérzet megkérdőjelezése) adódó kommunikációs potenciál jellemzése, valamint az animator szerepének elemzése áll. A második tanulmány (Szocializációs aspektusoka tréfás nyelvi kapcsolatokban; 33:2 50. p.) egy másik típusú ugratási esemény, a felnőtt és gyermek között kialakuló, magas 7§ fokon szervezett és titkos kód szerint működő játékos kommunikáció elemzését adja, a . kapcsolattípusról készített szinkrón metszet, valamint az időbeli lefolyását tagoló három fázis bemutatásán keresztül. A funkció elemzése helyett a szerző a kapcsolattípus fontosságát „a játék kedvéért játszott játék" voltában látja, mely így a „közösség önt-3 megfogalmazódásaiként", szerkezetében pedig a közösség működésének modellezéseként értelmezhető. A harmadik írással (Mindennapi agresszióformák; 5 1-70. p.) a mások ellenében ható köznapi viselkedésformák elé tart tükröt a szerző. Mint az - újabb kori etológia eredményeit is felhasználó - elemzésekből kitűnik, az egyes „konstruktív" agresszióformák különböző közösségi stratégiaként értelmezhetők.