Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

KEMÉNYFI RÓBERT: Az etnikai tér és a nemzetállamiság eszméje

ként értelmezett térségekre is (például a szétesett Jugoszlávia). Ekkor az államhatár folyamatosan mozgó perem- vagy ütközőzónává (frontier) válik. Ennek a szélsőséges, háborús helyzetnek a kialakulását Georg Brunner az úgynevezett nemzetállami megkésettséggel küzdő országokban tartja lehetségesnek, olyan államokban, melyek arra törekszenek, hogy az államalkotó nemzet legnagyobb részét a határaik közé zárják (Brunner I995:42).

21 A történeti vegyes etnikumú, etnikai határ menti régiók nemzetiségi arányainak hirtelen - általában egy nagy hullámban történő - megváltoztatása [ I. b) pontj a mesterséges kolonizációt jelenti. Ez bekövetkezhet mesterséges falvak létrehozásával is, de a nagyarányú betelepítési folyamat főként a városi kevert nemzetiségű helységeket érinti. Az etnikai határok országhatárokká való mesterséges „kiigazítására" és az adott államalkotó nemzettel azonos, tiszta etnikai területek kialakítására térségünkben sohasem a két érintett fél kölcsönös megegyezésével, hanem gyors, hirtelen és drasztikus, intézkedések (nagytömegű betelepítés, a kisebbség tökéletes kitelepítése, deportálása, és ha kell, teljes kiirtása [„etnikai tisztogatás": Lemberg 1992:27-38]) keretében igyekeztek sort keríteni. A második pontban leírtak viszont ezzel szemben azt jelentik, hogy a többségi, államalkotó nemzetnek az a törekvése, hogy a határ menti, nemzeti kisebbségi területek etnikai térstruktúráját drasztikus eszközökkel megváltoztassa, időközben vagy elakadt (például Szlovákia esetében a deportálások, lakosságcsere leállítását), vagy az államalkotó nemzet eltekint a gyors megoldásoktól, és más, lassabban ható „térformáló erőkre" (a perifériális, gazdaságilag kedvezőtlen helyzetre, elöregedésre, infrastruktúra elhanyagolására) bízza határ menti kisebbségének fokozatos etnikai erodálását. Homogén kisebbségi térség esetében az etnikai keveredettség kialakulása [2. a) pont] tehát nem más, mint ennek a lassú folyamatnak az indikátora. Ugyanezt a folyamatot a történeti vegyes etnikumú területek további bomlásánál az etnikai statisztika arányainak fokozatos eltolódásában követhetjük nyomon [2. b) pont]. Az adott községekben vagy más közigazgatási egységben addig abszolút többségben lévő kisebbség fokozatosan többségi vagy relatív többségi helyzetbe kerül, esetleg lecsúszik a második jelen lévő etnikum szintjére. A fentiekben leírtak alapján elmondható, hogy a vegyes etnikumú térszerkezet statisztikailag instabil. Bármilyen esemény (például járvány, hadjárat, politikai megfontolások, az adott közösség kétnyelvűsége, poliidentitás, identitáscsere, mimikri, megváltozott etnikai vagy államhatárhelyzet) felboríthatja az adott települési vagy térségi etnikai arányokat. A vegyes etnikumú térségeket nem lehet tehát mozdulatlan, évszázadokra vagy csupán évtizedekre megállapodott etnikai struktúraként felfogni, és a felbomlásukat a „történeti kontinuitás" nevében az „én" nemzetemhez tartozó kisebbségi területekkel rendelkező idegen országon számon kérni, azaz az etnikai változásokat dinamikájuktól megfosztani. Ám azt is meg kell jegyeznünk, hogy a vegyes etnikumú térszerkezetek instabilitása századunkban a nemzetállamokban mesterségesen gerjesztett etnikai módosítófolyamatokra vezethető vissza. A nemzetállamra való törekvés ugyanis mindig egy zárt, az idegen népektől határokkal elválasztott rendszert jelent. Közép-Európa tarka etnikai mozaikja azonban nem tette lehetővé, hogy ilyen térségek konfliktusok nélkül jöhessenek létre. A konfliktusok az eltérő jellegű „térformáló erők" szembenállásából adódnak. Ilyen „térformáló erő" például a kitelepítés, betelepülés, közigazgatási feldarabolás, elmaradó területfejlesztés. Ezzel szemben álló, a nemzeti kisebbséget megtartó