Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

TÓTH G. PÉTER: Szexháború? Avagy férfiak és nők konfliktusa a magyarországi boszorkányperekben

franciaországi Montpellier egyházmegye bábaösszeírásait tanulmányozva megállapította, hogy a bábaképzés intézményi megszervezése a kisebb településeknek a hagyományosan női életvilághoz tartozó közösségi bábaszerepét sorvasztotta el. A szülőotthonok megjelenése pedig a falusi bábáskodás tevékenységi körét szűkítette le (Läget 1977), illetve azt egy helyre koncentrálta. Azonban nemcsak a bábák szerepe változott meg a közösségen belül, hanem a szüléssel kapcsolatos tevékenységek is átrendeződtek. Blumenfeld-Kosinski megállapította, hogy a császármetszés volt az első, ami a szülészeten belül a bábák kezéből legelsőként a hivatásos férfi orvosok kezére került (Blumenfeld-Kosinski 1990:1 I 7 nyomán Pócs I 998:145). Ezzel ellentétben a „bábakeresztelő" - mint a kora újkor egyik legfontosabb és leghatározottabb bábatevékenysége - nem ment át ilyen változáson. Mindez annak ellenére sem következett be, hogy a „bábakeresztelő" elmaradása, vagyis az újszülött kereszteletlenül történő halála gyakran vezetett boszorkányvádakhoz.

15 A férfi orvosok megjelenése azonban nem tudta kiszorítani a nőket az orvostudományból. Ellenkezőleg, éppen ekkor kezdett kiépülni az a hivatalos egészségügyi ellátórendszer, amelynek tagjai között a nők megtalálhatták helyüket.

16 A férfi orvosoknak, az „orvosnak" mint társadalmi szerepnek a megjelenése azonban nagyban kihathatott a népi gyógyászat férfi gyógyítóinak számarányára. Tény, hogy míg a férfiakkal kapcsolatos gyógyítótevékenységek jelentős része a legális orvoslás hatókörébe került, addig a nőkkel kapcsolatos tevékenységek egy része, politikai hatásokkal is magyarázva, a félhivatalos vagy az illegális intézmények hatókörében maradt. Gondoljunk csak a magzatelhajtásra vagy a születéskorlátozással kapcsolatos egyéb tevékenységekre. Ha összefoglaljuk az eddigi téziseket, akkor megállapíthatjuk, hogy a teológia nőellenességét inkább a szexualitásellenesség jellemzi, a jogi értelemben vett nőellenesség a demonológiai és teológiai tételekre építve inkább a népi kultúra reformjával van összefüggésben. A népi hiedelmek idézőjelbe tett nőellenessége pedig részben összefügg a természetfeletti csapásmagyarázatoknak, a női boszorkánymitológiának a hiedelemrendszeren belül elfoglalt jelentős szerepével. A kora újkorban feltételezett nőellenesség az orvostudományon belül pedig nem elsődleges mozgatója volt a boszorkányüldözésnek. A férfi orvosok társadalmi szerepének megjelenése inkább a férfi gyógyítók népi szereplőit „koptatta ki" a népi gyógyászat területéről, aminek eredményeként a férfiakkal kapcsolatos gyógyító eljárások a hivatalos orvoslás hatókörébe kerültek, míg a nőkhöz köthető praktikák egy része a félhivatalos és az illegális szférában maradt. Tehát a boszorkányüldözés és a modern orvostudomány kiteljesedése elsősorban a népi gyógyászat ellen hatott, nem pedig a női gyógyítók társadalmi szerepét, annak női mivoltát kérdőjelezte meg. A férfi orvosok társadalmi szerepének megjelenése mellett a bábákkal az első női emancipált társadalmi szerep is megjelenhetett. Ezzel párhuzamosan a női testről vallott orvosi felfogás a 19. század végéig egyfajta „nőellenességnek" is felfogható az orvostudomány hiedelemrendszerén belül. Ez a nőellenesség azonban inkább a boszorkányüldözést követő időszaknak, a 18-20. század termékeként jött létre. Mire alapozódhatott akkor a nőpárti történészek tétele? A boszorkányüldözésben nőellenességet feltételezni szerintem elsősorban azokra a munkákra vezethető vissza, amelyek a 19. század végének, a 20. század elejének termékei voltak. Csak egy hazai példa erre Havas Károly I 927-ben kiadott monumentális munkája Az inkvizíció története címmel. A kötet „színes műmellékletei", Brenner Nándor festőművész munkái natu-