Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Múzeum - párbeszédben (Lackner Mónika)

gatás előtt készült az elvárt igényeket mérte fel, a látogatást követő felmérés pedig arra volt kíváncsi, mi tetszett a látogatónak legjobban, illetve egyes kiállítási helyekre rákérdezve azt próbálta felmérni, megértette-e a kiállítást. Először szerepel látogatófelmérésben az úgynevezett „fantáziautazás" - vizsgálat, amelyet iskolai osztályokkal folytattak: a gyerekeknek képeket kell készíteniük a kiállításon is látott témában -, melynek az a célja, hogy felderítse, mennyire alkalmazzák ehhez a kiállításban látott képi, illetve tartalmi információt. A múzeumlátogatás után 12 héttel következik egy újabb, kérdőíves felmérés, amely a látottak rögzülésére, a kiállítás igazi hatására kíváncsi. Noha a felmérések kiértékelése még nem fejeződött be, az már világosan kiderül, hogy ökológiai kiállítások esetén a látogató elgondolkoztatása és környezetvédelmi aktivitásra késztetése nem érhető el az elrettentés eszközével: egy, az üvegházhatásról szóló kiállítás felmérése azt bizonyította, hogy a sokkoló hatás inkább a negatív jövőkép és egyfajta passzív rezignáció irányába hat-tehát semmiképpen sem éri el a kívánt célt. Az utóbbi néhány év egyik legnagyobb szabású látogatófelméréséről Ulrike Buhl cikke

4 ír összegzést. Stuttgart két legjelentősebb múzeumában, a Linden Múzeumban (Staatliches Museum für Völkerkunde) és a Staatsgalerie-ben végzett párhuzamos kérdőíves felmérés azonos időszakban, ugyanazzal a módszerrel és céllal készült, így az eredmények párhuzamba állíthatók. Az I 994 márciusa és I 995 júniusa között, a 13 év feletti, egyéni látogatók körében végzett felmérés a kérdőíves kikérdezés módszerével készült, minden 3., 5. és 10. látogató megkérdezésével. A kérdőíves felmérés a látogatók szociodemográfiai adatai (életkor, nem, lakóhely, képzettség, foglalkozás) mellett kitért a múzeumlátogatás gyakoriságára, kereteire, az eltérő múzeumtípusok iránti érdeklődésre, felmérte a látogatás időtartamát, a megtekintett kiállítások témáit, illetve arra volt kíváncsi, igénybe vette-e a látogató a múzeum által kínált alkalmakat (vezetés, előadótér, kávézó, museumshop). Emellett a múzeumba látogató csoportokról is készült felmérés, valamint a múzeumok kínálta rendezvények (előadások, koncertek, folklórbemutatók, multimédia) látogatottságáról. A felmérés mindkét múzeum számára fontos eredményeket hozott, hiszen egészen pontos képet kaphattak a látogatókról, érdeklődésükről és viselkedésükről. Emellett a két múzeum közti különbségek is jól megmutatkoztak: míg a Linden Múzeum látogatói között több a családi kötelékben (általában gyerekekkel) érkező, több az első látogató, főként a városból és környékéről érkeznek, és a látogatók egyenlő arányban alsó-, közép- vagy felsőfokú végzettségűek, a Staatsgalerie látogatói inkább egyedül vagy házastárssal érkeznek, a látogatók legnagyobb része felsőfokú végzettségű, gyakori múzeumlátogató, és nagyobb a távolabbi országrészből, illetve külföldről érkezettek aránya is. Míg a látogatókutatás elsősorban nagy múzeumok és látogatóik kapcsolatát vizsgálja, a kis múzeumok látogatottságáról csak a legutóbbi időkben készülnek felmérések. A frankfurti egyetem néprajzos hallgatói három szemeszteren keresztül ismerkedtek a látogatókutatás módszereivel és eredményeivel, és Bad Orb, hesseni fürdővároska múzeuma kapcsán a gyakorlatról is képet nyerhettek. A 24 pontos kérdőív a múzeum látogatottságáról, ismertségéről, illetve a látogatók szociodemográfiai adatairól és „múzeumbarát" hozzáállásáról kívánt információkat szerezni.

5 A korszerű kívánalmaknak megfelelően a látogatókutatás „nemlátogató-kutatással" párosult.

6 A kiválasztott hely érdekes kiindulópontnak bizonyult: noha a múzeum az utóbbi években több új állandó kiállítást nyitott, látogatottsága néhány év alatt 6300-ról 2000-re esett vissza, pedig a