Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Múzeum - párbeszédben (Lackner Mónika)

tízezer fős városi lakosság mellett a gyógyfürdő vendégköre ( I 996-ban 800 ezer fizetett éjszaka) is a potenciális látogatókörhöz sorolható. Csak a szervezeti és személyi hiányosságokkal, illetve a megfelelő marketingtevékenység elmaradásával magyarázható-e a múzeum alacsony, egyre csökkenő látogatottsága? Erre a kérdésre kereste a választ a felmérés. Noha a megkérdezettek 37 százaléka nem tudta, hogy Bad Orbban múzeum is működik, a nem megfelelő tájékoztatás nem egyedüli oka a látogatók távol maradásának. A megkérdezettek nagyobb felét nem is érdekli a múzeum: ők általában idős, mobilitásukban korlátozott fürdővendégek, akik a várost egészségügyi okok miatt keresik fel, általában alacsony képzettségű, „múzeumidegen" miliőből érkeznek. Érdekes, hogy a látogatás elutasítása mellett a megkérdezettek 89 százaléka azért fontosnak tartja, hogy Bad Orbban múzeum is van. Az 1970-es évektől egyre több szó esik a múzeumok társadalmi szerepéről, demokratizálódásáról - a mai „szabadidő-társadalom" polgára azonban nem feltétlenül itt szeretné eltölteni szabad idejét. A múzeumok maguk is keresik helyüket és szerepüket ebben az új helyzetben; a mai kulcsszavak: „látogatóorientáltság" és „múzeummenedzsment". Fontos azonban, hogy a múzeum voltaképpeni feladatától ne távolodjon el: attól, hogy eredeti tárgyak kiállításával részt vegyen a tudás- és értékközvetítésben. Amin mindenképpen el kell gondolkozni, az a közvetítés módja lehet. Az utóbbi években megnőtt a vizualitás szerepe. Annyi vizuális benyomás ér bennünket, hogy az ingerek nagy részét nem is alakítjuk át információvá. A múzeumlátogatás is egyfajta kulturális „window-shopping"-gá vált, a mondanivaló nem minden esetben jut el a látogató tudatáig. Margret Wiese cikkében

7 a tapasztalatszerzés más módjait is beépítené a múzeumi közvetítőmunkába, hisz míg a látottak 20 százaléka rögzül emlékezetünkben, addig a tetteinknek 90 százaléka. Mint a gyerekek körében végzett múzeumi programok tapasztalatai is mutatják, a manualitás, a tárgyak megérintése, az aktivitás sokkal hatékonyabban képes ismereteket közvetíteni. Mindez persze nem mehet a műtárgyak védelmének rovására - az a fontos, hogy a kiállítások eseménytelenségét győzzük le, a látogatónak esélyt kell adni arra, hogy valódi ismereteket szerezhessen, részvételével átérezhessen egyes folyamatokat. A múzeumoknak a nyilvánosság eléréséhez olyan új kihívásokra is felelniük kell, amilyen napjainkban az Internet. A németországi tipikus Internet-használó 20 és 29 év közötti, diplomás, a legjobban kereső réteghez tartozik - azaz olyan publikum, amely a múzeumlátogatásban is élen jár. Az internetes megjelenés mellett számos érv szól: segítségével a múzeumok ismertségüket növelhetik, méghozzá közvetítő intézmény nélkül, és a visszajelzés is azonnali. Maria Winter cikkében

8 a német múzeumok internetes jelenlétét tekintette át. Az alapinformációk (cím, nyitvatartás, kiállítások, rendezvények, belépődíj) közlése mellett egyre inkább megjelennek a képek is - általában kiállításokról, kiemelkedő műtárgyaikról. Az Internet lehetőségeit jobban kihasználja a „virtuális körséta", amelyet tárgy és információ ideális kombinációja alkot. A múzeumok internetes jelenléte nem feltétlenül hoz magasabb nézőszámot, de mindenképpen a korszerű, interaktív kommunikáció eszköze. Az Internet azonban önmagában is képes egyfajta „múzeumot" alkotni: jó példa erre az osztrák egyetemisták által létrehozott úgynevezett „virtuális tájmúzeum", amelyet a világ bármely tájáról a rákattintó érdeklődő a megadott témákban adatokkal, képekkel bővíthet. Hogyan használhatók fel a látogatókutatás eredményei sikeres reklámkampány lefolytatásában? Wolfgang G. Gettmann cikkében

9 a Düsseldorfi Természettudományi Múze-