Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

LOSONCZY ANNA: Szinkretizmus az elméletben, a terepen és múzeumban (Földessy Edina interjúja Losonczy Annával)

kosság van abban, ahogyan figurákat és heterogén tárgyakat egymáshoz rendelnek, ahogyan folyton elmossák a kultusz határait kívülről jövő tárgyak beillesztésével, új elemekre való kiterjesztéssel. S ez az érzékek összes szféráját érinti parfümök, ételek, zenék, szövetek, képek, fotók révén. Emellett a tárgyakat mindig beszéd, valamilyen hang vagy gesztus is kíséri, ezért nem foghatók fel pusztán ikonografikus jelentéshordozóként. Fontos az is, hogy milyen végigkísérhető útvonalat jártak be. A tárgyak, mint például a hangszerek vagy a szentek szobrai, kevéssé köthetők egy-egy területhez, és gyakran helyek és személyek között cserélődnek, vándorolnak, ami ellentmond minden kulturális vagyonmegőrzési logikának. Egyszer kaptam egy festett Szent Antal-faszobrot, ami a tulajdonosának semmiféle értéket nem jelentett, mivel nem volt visszakövethető a szobor által bejárt útvonal. Kiderítettem, hogy múlt századi tárgyról van szó. A tárgyakhoz való ilyenfajta viszony, melyre a cserélhetőség, a kapcsolatrendszerbe ágyazás és a jelenre való koncentráltság a jellemző, valamint a tárgyak azon szerepe, hogy szavak és gesztusok hordozói, montázsok formájában való múzeumi bemutatást határoz meg: Candomblé, Santéria, vagy szentek oltárait, hangszerek bemutatását egy zenei együttesben, amelyet időnként újra lehetne rendezni, megmutatva e konfigurációk sokféleségét. A tárgyakhoz való kulturális viszonyulás miatt beszerzésük az új múzeum számára nem lenne sem túl költséges, sem túl nehéz. Melyek azok az afroamerikai kultúrára jellemző elemek, amelyek újításként jelenhetnek meg egy múzeumi bemutatásnál? Zene nélkül elképzelhetetlenek ezek a kultúrák. Ha az ember végigmegy egy utcán, minden ház előtt ki vannak téve hatalmas, kézzel kifestett hangszórók, úgynevezett „Sound Systemek", amelyekből bömböl a salsa, reggae vagy egyéb hibrid zene. Az emberek az ízlésüknek megfelelő helyre mennek zenét hallgatni, ami egyben társadalmi kapcsolathálóba is integrálja őket. Az is előfordul, hogy megegyezés szerint egyik nap egyik szomszéd, másik nap a másik teszi ki az utcára a hangszóróit. Gyakran egyfajta verseny alakul ki a zenét szolgáltatók közt. Ha bemegy az ember valakivel egy néptelen kávéházba beszélgetni, azonnal bekapcsolnak valamilyen zenét nagy hangerőre állítva, annyira elképzelhetetlen a csend. Ha valaki kimegy a mezőre, a munka szünetében bármilyen tárgyat egy másikhoz kocogtatva hangokat szólaltat meg, amire valahonnan válasz is érkezik. A sokféle zenei termék e kultúrák bemutatásának éppen olyan privilegizált hordozója, mint egy egyértelműen etnológiai kutatási tárgy. Az afroamerikai zenék különböző kulturális világok és nyelvek közötti közvetítő szerepüknél fogva áttörik a „hagyomány" és a „modern" közti ellentétet, átjárást jelentenek a rituális és a profán ünnepek, a szigetek és a kontinens, a vidék és a város közt. Ugyanakkor a helyi zenei formák és az Afrikából, Európából és Amerika egyéb helyeiről származó zenék állandó összekapcsolódásban vannak egymással. A zene, mivel kifejezője és hordozója a hibrid és a mobil azon logikájának, amely egyik legfontosabb mutatója ennek a kulturális térnek, mindenképpen helyet kell kapjon a múzeumi bemutatásban.