Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

LOSONCZY ANNA: Az interetnikus tér. Reprezentáció és csere feketék és emberá indiánok között

6. Mindkét csoport asszonyai nevetésekkel tarkított felháborodással reagálnak egy ilyen típusú kapcsolat felemlítésére. A fekete férfiak rosszallóan beszélnek a szomszédos megyében (Antioquia) andesi indián nőkkel kötött vegyes házasságokról. Az a tény ugyanakkor, hogy az andesi nők parasztok és „keresztények", bizonyos szempontból felmenti fekete rokonaik helytelen eljárását. A Chocó mentén az utóbbi tizenöt évben mindössze két vegyes házasságról van tudomásunk: mindkét pár egyedül, eredeti közösségétől távol volt kénytelen letelepedni, s a házasság mindkét esetben néhány éven belül felbomlott. 7. Életerő, személyre szabott energetikai princípium, amely valamely állatból vagy növényből a születés után az ombligado nevű szertartás során kerül az indiánba, s a felnőtt élet során további ombligadók révén gyarapítható. A személyes jaure természetes része egy halott emberá indián jcmréjával egyesül, amely a fogantatás során az anyaméhen keresztül száll fel az Alsó Világból. Ennek megfelelően „egy emberá nem hal meg soha, mindig ugyanazok vagyunk, mint azelőtt", mint a sámán Italiano Dumasá megfogalmazta 1988-ban. 8. Az ilyen kapcsolatból született gyermekek társadalmi és természetfeletti helyzete a két csoportban eltérő. A feketék szerint az ilyen gyermek életerején mindennek dacára rajta van az isteni lenyomata. Ha a fekete közösségben születik, és akad két keresztszülő, akik hajlandóak kétszer megkeresztelni, az árnyéklelke sem vész el az isteni számára; ellenkező esetben cholo flojo (gyenge indián) lesz belőle. Az ilyen gyermekek az indiánok szerint is bajosan válhatnak fizikailag és társadalmilag teljes emberekké: A jauréjuk fel lesz „darabolva", s még ha indiánnal lépnek is házasságra, a gyengeség utódaikra is átszármazik. Egy hosszú sámánisztikus kezelés mindazonáltal sokat segíthet e születési hátrányon, bár véglegesen megszüntetni nem képes. A valóságban a néhány vegyes kapcsolatból született gyermek általában Quibdó városában telepszik le, mindkét közösségtől egyformán távol. 9. Ezt a hipotézist J.-P. Dumont (1974) fogalmazta meg a venezuelai kreol parasztok és a Panare indiánok közti interetnikus kommunikáció példáján. 10. Az ekkor kapott ruhadarabokat az indiánok gyakorlatilag soha nem viselik egymás között: a férfiak továbbra is ágyékkötőt hordanak, a nők pedig a paruma nevű szövetdarabot, amely csak deréktői térdig takarja őket. Az ajándék ruhák csak akkor jutnak szerephez, amikor a feketékhez vagy Quibidó városába utaznak. I I. Ebből következően egyes idősebb fekete párok idővel valósággal halmozzák a komasági kapcsolatokat, s a kollektív rituális időszakokban egész sereg indiánnak kell szállást és élelmet biztosítaniuk, még ha az utóbbiak hozzájárulnak is a saját eltartásukhoz. Az ilyen halmozás rendkívüli mértékben növeli a tekintélyüket a közösségen belül, mert ebben az árnyékiélek erejének jelét látják, s ezt az erőt a komasági kapcsolatok csak fokozzák. 12. A Chocó bizonyos vidékein a fekete keresztapa előnevével együtt az ahhoz kapcsolódó nemzetségnevét is továbbadja, a Capá folyó mentén azonban nem ez a jellemző. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy a saját előnév továbbadása teljesen ellentétes a feketék névadási szokásaival, amelyek célja a lehető legnagyobb mértékű differenciálódás. 13. Az emberá individuáció szimbolikus folyamatának egészéről lásd Losonczy 1987. 14- Az emberá nép hagyományos atomizáltsága, történelmének fordulatai, valamint sámánisztikus rendszerének bizonyos sajátosságai következtében (lásd Pardo 1987:84-101) az egyes lakóközösségek közötti intraetnikus kapcsolatok tele vannak látens konfliktusokkal és kölcsönös bizalmatlansággal. E strukturális jellegzetesség ismerete nélkül, amelyet az egyház és a társadalom befolyása csak súlyosbít, lehetetlen megérteni, mekkora jelentősége van az indiánok számára a feketékkel fenntartott kapcsolatoknak. 15. Itt nagy vonalakban J.-P. Dumont ( 1974) értelmezését követjük. 16. A chocói Emberá-Waunaná Regionális Szervezet (OREWA) 1982-ben történt alapítása óta ösztönzi a közösségeket, hogy cabildót válasszanak; ennek hatalmában a cabildo letartóztathatja a saját közösségéhez tartozó bajkeverőket, és néhány napra megbilincselheti a bűnöst egy kálódéval. Ezt a szerkezetet azonban ritkán alkalmazzák a gyakorlatban, mert a hatalomnak ez a filo-