Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu
Ugyanez a bizonytalanságjellemzi a többi vándorárus megjelenését és árukészletét is. Aki viszonylag pontos és megbízható (és nagyon gyakran jár Gyerőpatakára), „a Gyöngyös" egy középkorú mérai cigány férfi. Amikor először járt üzleti célokkal a faluban, még senkit sem ismert, és egy asszonyt kért meg, aki épp az utcán volt, hogy segítsen neki: vigye el olyanokhoz, akiknek szükségük lenne gyöngyre, flitterre. Az asszony beült az autójába, és elkalauzolta néhány házhoz. A vásárt az utcán bonyolították le, ennek következtében a Gyöngyöst sokan észrevették, sokan érdeklődtek az áruja iránt, és így biztosította magának későbbre is a piacot. Kalauzának egy üveg sörrel hálálta meg a segítséget. A Gyöngyös első próbálkozását követően majdnem heti rendszerességgel megjelenik a faluban az árujával. Mindig csak azt hoz, amit előzőleg kértek tőle, szín, méret, mennyiség és minőség szerint viszonylag pontosan teljesíti a megrendeléseket. Gyöngyön és flitteren kívül néha varró- és gyöngyözőtűket is árusít. Abban az esetben, ha néhány óra alatt nem tudja eladni az összes áruját, a maradékot annál az asszonynál teszi le, aki legelső alkalommal segített neki a vevők felkutatásában. Azért, amiért az asszony vállalta a maradék áru tárolását és eladását, a Gyöngyös további söröket fizet, és ajándékba adja a varráshoz szükséges gyöngyöt meg flittert. A Gyöngyös beszerzési területe Lengyelországtól Törökországig terjed. (A gyöngyök eladásán kívül más üzlet is Gyerőpatakához köti: borjakat vásárol a faluban, a helybeli szakáccsal levágatja, feldaraboltatja, és más falvakban nyereséggel eladja. Néhány hónapi gyöngyárusítás után arany ékszereket is kezdett hozni a faluba, és a legkülönbözőbb megrendeléseket teljesíti láncokból, fülbevalókból, gyűrűkből.) A fenti két vándorkereskedő fordul meg leggyakrabban a faluban. A gyerőpataki asszonyoknak előnyösebb tőlük, mint a városi boltokból vásárolni, mert néha olcsóbban adnak bizonyos anyagokat, mint a városban; de ha az áraik megegyeznek a boltival, így akkor is megspórolhatják az útiköltséget. A helyi kereskedők az élelmiszerboltjuk készletét egészítik ki néha (egyáltalán nem rendszeresen) a varráshoz szükséges alapanyagokkal. Leginkább akkor szánják el magukat a beszerzésre, amikor a családjukban szükség van ilyesmire, a saját varrómunkájukat gátolja az anyaghiány. Néha akkor is hajlandóak áruért menni, ha tartósan hiány van valamiből. Kolozsváron és Bánffyhunyadon már nem lehet bizonyos anyagokhoz hozzájutni, és a falubeli asszonyok sűrűn biztatják őket a beszerzésre, mert a vándorárusok sem jelennek meg Gyerőpatakán. A biztos nyereség tudatában a falubeli kereskedők hajlandóak elmenni az ország távoli részeire beszerezni. Ha sikerrel járnak, hazaérkezésük után az asszonyok rögtön, szinte percek alatt szétkapkodják az árut. Miért mozdulnak meg ilyen nehezen a helyi boltosok, és miért nem tudnak minden rendelést teljesíteni a vándorkereskedők? Az ok a textilgyárak működésében kereshető: gondok lehetnek a gyárak piackutatásával es/vagy termelésszervezésével, mert a termelés nagyon kiegyensúlyozatlan. A kereskedők nem tudják, hogy a textilgyárak mikor milyen anyagokat fognak gyártani, csak az nyilvánvaló, hogy hiába van folyamatos igény bizonyos anyagféleségekre, ezekhez mégsem lehet hozzájutni a gyáraknál, mert hosszabb-rövidebb ideig nem készítik. A gyerőpataki boltosok, ha távoli gyárakba indulnak anyagbeszerző útra, nem tudják, hogy valóban sikerül-e megvásárolniuk a gyártól azt, amire szükségük van. Nincsenek olyan megbízható kapcsolataik a gyáraknál, amelyek segítségével biztosíthatnák a keresett áru meglétét. 16
