Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu

Ha sem a vándorkereskedők, sem a helybeliek nem hoznak árut, és a gyerőpataki nőknek elfogy a varráshoz szükséges anyaguk, akkor marad a régebbi, jól bevált megoldás: ők maguk indulnak beszerzőútra, és más falubeliektől is érdeklődnek a városi, falusi kisboltokban esetleg fellelhető maradék anyagok felől, vagy olyan asszonyokról, akikről köztudott, hogy nagyobb tételben szoktak vásárolni saját részükre, és esetleg kisegíthetnék őket. Különösen azokra az asszonyokra jellemző az anyagbeszerzésnek ez a módja, akik egyszerre csak néhány (2-4-8) rendbe tudnak befektetni, és kisebb tételben dolgoznak. Kevesen vannak azok, akik rendszeresen nagy megrendeléseket teljesítenek (pl. 15-20 rendet és ugyanennyi „lájbi"-t készítenek el), nagyobb tőkével rendelkeznek, és ennek megfelelően több tízméternyi (esetleg ennél is több) selymet, lenvásznat stb. tudnak egyszerre vásárolni. A varrás folyamata Anyagbeszerzés után az első tennivaló a szabás: az anyagot megmérik, és a célnak megfelelően elosztják, széthasogatják, illetve a mellények szabásánál papír szabásmintákat használnak (egyenes derekú, elöl nyitott mellényeket készítenek 2-3 különböző méretben). A szoknyának, köténynek való darabokat beszegik és elviszik Bánffyhunyadra a „guglér"-ba vagy „gublér"-ba (vagyis a pliszírozóműhelybe). Ha az asszonyok más elfoglaltságuk miatt nem érnek rá csak ezért Hunyadra utazni, rábízzák az éppen oda induló szomszédasszonyukra vagy bárki falubelire, férfiakra is. A pliszírozó elég rugalmasan alkalmazkodik a megrendelők igényeihez, sürgős munkát is vállal (esetenként I -2 napos határidőre is, vagy ünnepnapon kiadja a kész darabokat). A mellényhez való lenvásznat, a selymet vagy a szőrt ugyanazon szabásminta alapján „kiszabják". A kétféle anyagból való részt összevarrják. A szabásvonalak mentén felvarrják a leendő mintacsíkot szegélyező díszt, majd a 3-4 cm-es sávra, amelyet a dísz határol, kirajzolják a mintát. Ha nem lehet díszt kapni, akkor ún. „bakháló"-val szegélyezik a mintát.

17 A következő munkafolyamat a „varrás", vagyis a mellényt kihímezik a minta szerint, kivasalják, majd „meggyöngyözik". Ezután varrják össze a mellény vállrészeit. A köténybe hosszában két, egyenként 3-4 ujjnyi széles hímzett-gyöngyözött „kötés"-t illesztenek, és a derékrész alá, a derék vonalával párhuzamosan is egy hasonló, rövidebb „hányás"-t. A kötések és a hányás tulajdonképpen papírcsíkkal bélelt szalagok, 7 „pántlikák". A kötésekhez és a hányáshoz kivágják a megfelelő méretű papírcsíkokat, a ^ szoknya és a kötény szabásakor megmaradt anyagdarabokkal bevonják, a szélekre rá- 1 varrják a díszt vagy „bébakhálózzák". Kirajzolják a mintát, amely azonos a mellény mintájával, kihímezik és meggyöngyözik a darabokat. g A szoknyának való pliszírozott anyagdarabokat összevarrják, a derékrészbe gumit fűznek.

18 A köténynek való darabra rávarrják a kötéseket és a hányást, a derékrészhez pedig szalagot varrnak. A térítőkhöz szögletes darabokat vágnak fekete kartonból (a futóhoz téglalap, az abroszhoz négyszögű és háromszögű darabokat), papírral bélelik, kirajzolják a mintát, majd kihímezik. A hímzést követően vasalják a darabokat. A futóhoz való hímzett darab neve „pántlika", az abroszhoz való a „kocka". A pántlikákat és a kockákat nagyobb (meghatá- 9