Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)
jük az összes fellelhető kiskunhalasi hagyatéki leltárban (200 darab) összeírt tárgyállomány szerkezetének, mennyiségi mutatóinak elemzése alapján a mezőváros társadalmának rétegződését. A kitűzött célok, a megközelítés és az alkalmazott módszerek számos korábbi és jelentős vizsgálat alapján alakultak ki. A legfontosabbak ezek közül Fél Edités Hofer Tamás (1961; I 964; 1 974; 1997) átányi kutatásai, Dániel Roche-nak ( I 979; 1981 ; 1989; 1997) 18. századi párizsi köznép mindennapjait és a korabeli öltözködési szokásokat elemző munkái, valamint a német néprajzosok/történészek (például Meiners 1985; Mohrmann 1984; I 990; Roth 1980) kvantitatív módszerekkel végzett elemzései. Hofer Tamás és Fél Edit egy jelenkutatásban valósította meg a lehető legteljesebben azt, aminek csak töredékeit lehet egy történeti kutatásban véghez vinni. A tárgyak és az ember kapcsolatának minden részletét bemutatták gazdagon adatolt munkáikban. Számunkra a tárgyak és a társadalmi rétegződés összefüggését tárgyaló részek voltak a legfontosabbak. Hiszen kiderült ezekből a fejezetekből, hogy a tárgyi világ összetétele, darabszáma milyen szoros összefüggést mutat a társadalmi rétegződéssel, sőt sok más tényezővel is (pl. az életciklussal), mennyire jól lehet jellemezni jellegzetes tárgyi világával egy-egy társadalmi csoportot a nagygazdáktól a szegény, egyedül élő özvegyekig. 1 A történeti kutatásban azonban teljesen más a kiindulópont, számunkra csak a hagyatéki leltárakban összeírt tárgyak léteznek, az őket használó emberekről alig tudunk valamit. Nem tudjuk, csak álmodozunk arról, hogy résztvevő megfigyeléssel vizsgáljuk a I 8. századi tárgyak használóit, kikérdezzük érzelmi viszonyulásukat egy-egy tárgyhoz, meghallgassuk magyarázatukat egy-egy választás, döntés után. Régészhez vagy detektívhez hasonlít a helyzetünk, a rendelkezésünkre álló adatokat kell addig és úgy forgatni, sajtolni, elemezni, ameddig a történeti valóság nem tárul fel előttünk. Daniel Roche (1981) hasonló helyzetből kiindulva tárta fel a párizsi népesség legalsó, de változatos rétegeinek mindennapjait a házbeli élettől az olvasási szokásokon át az öltözködésig. Módszerének legfontosabb eleme a különbségek keresése és más adatok segítségével történő értelmezése. Bennünket is a különbségek és azok társadalmi-kulturális összefüggései érdekeltek leginkább és nem az például, hogy pontosan hány tárgya is lehetett valakinek a I 8. század végén. Mindezen célok megvalósításában az idézett német kutatók jutottak bizonyos tekintetben a legtovább. Ők alkalmaztak először számítógépes adatbázisokat és kvantitatív módszereket vizsgálataikban. Munkáik bizonyították, hogy több száz hagyatéki leltárban összeírt több tízezer tárgy vizsgálatához elengedhetetlen egy számítógépes adatbázis létrehozása, és annak kvantitatív módszereket is alkalmazó elemzése. Bár a cím a hétköznapok aprólékos elemzését sejteti, ebben a tanulmányban a fő célunk a mindennapok keretéül szolgáló tárgyak tükrözte emberek társadalmi-rétegződésének a megértése. Később kívánjuk, tanulmányunk tapasztalatait felhasználva, valóban a konkrét mindennapi viselkedést és annak különbségeit feltárni. Madártávlatból fogjuk leginkább szemlélni a tárgyi világokat. Hiszen csak egy nagy léptékű térképen lehet bizonyos összefüggéseket, egyfajta valóságot feltárni. A nagy lépték egy térképhez hasonlóan például azt jelenti, hogy a bútorok típusbeli, értékbeli eltérései és más részletei nem jelentkeznek a különbségek keresésekor. Az összes bútort vizsgáljuk majd egy tömegben, mintha ki lennének rakva egy csomóban az udvarokra, és mi fent ülnénk egy léghajón, így a valóságnak olyan összefüggéseire, sajátosságaira is fény derülhet, amelyeket egy kisebb léptékű vizsgálat feltehetően másként mutatna meg. 2
