Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)
Megközelítésünkben nem tagadhatjuk le a manapság Magyarországon is egyre divatosabb mikrotörténeti irányzat hatását. Azonban annak kevésbé ismert társadalomtörténeti ágának eredményeit használtuk fel (Gribaudi-Blum 1990; Levi 1985; Revel 1996). Különösen érdekes Alain Blum és Maurizio Gribaudi elemzése, amelyben részletesen mutatják be konkrét példákon keresztül, hogy milyen veszélyekkel járhat az az eljárás, amikor a történész elemzése kezdetén a vizsgált társadalom egyéneit más kutatók, általa kreált vagy a korabeli hatalom akár adminisztratív, akár ideológiai alapokon létrehozott kategóriáiba, osztályaiba sorolja, és elemzését már e kategóriák alapján végzi. Saját elemzésükön keresztül is bizonyították, hogy mindig a változatos egyéni szituációkból kell kiindulni, és az egyéni szinten megragadott valóság és annak különbségei alapján kell végül a következtetéseket levonni. Számunkra ezek a felismerések különösen fontosak, mert a hagyatéki leltárak azt az egyedülálló lehetőséget kínálják, hogy egyéni szinten ragadjuk meg a mindennapok valóságát. Megközelítésünk egyik fő célja az egyéni szintnek a lehető legjobb megőrzése volt, amihez a megfelelő statisztikai eljárásokat és grafikus megjelenítést is meg kellett találnunk. Elemzésünk alapjául 200 darab I 760 és 1850 között keletkezett kiskunhalasi inventáriumban összeírt kb. 36 ezer tárgy szolgál. 3 Ekkora mennyiségű inventárium kezelését egy számítógépes adatbázis tette csak lehetővé. A kiskunhalasi inventáriumok elemzése kapcsán először a háztartásokban összeírt összes tárgy vizsgálatára teszek kísérletet, hiszen az egy-egy háznál található tárgyak száma nagy különbségeket mutathat, elemzésük kapcsán tanulságos következtetésekre tehetünk szert. Az összes tárgy vizsgálata kapcsán egy másik fontos problémát is érinthetünk, mégpedig a hagyatéki leltárak megbízhatóságát. 4 Bár adatbázisunkban igyekeztünk a teljesnek tűnő leltárakat felhasználni (200 darab), a felvétel során több „gyanús" összetételűt, azaz kevés tételből állót is feldolgoztunk végül. Ilyen és más esetekben mindig felvetődött a kérdés, vajon egy hiányos leltárral állunk-e szemben, vagy csak ennyi, illetve ilyen - furcsa - összetételű tárgyakat találtak az összeírok. Egy-egy özvegy, idős vagy szegény ember tárgyi környezete sokszor nagyon torz összetételű és kevés darabból álló. Vizsgálatunk során tehát igyekeztünk megállapítani, hogy mennyire lehet a valóság tükörképe a leltár, illetve mennyire egy - különböző okokból - hiányos összeírásé. A biztos választ sok esetben nem fogjuk megtalálni, a tárgyi világ ideáltípusa nem létezik, az egyéni sorsok vagy helyzetek végtelen sok lehetőséget és variációt rejthetnek (kor, társadalmi, vagyoni, családi helyzet stb.), amelyek feltárása a levéltári források segítségével sokszor reménytelen. Mennyi tárgy található korszakunkban egy-egy háztartásban? Pontos választ adni képtelenség, de a mintánkban található 200 leltár összehasonlítása érzékeltetheti a mennyiségeket, az arányokat és a különbségeket. Az I. ábra a tárgyak darabszámát mutatja hagyatéki leltáranként, csökkenő sorrendben. A különbségek rendkívül nagyok, ha azt vesszük figyelembe, hogy volt, akinek több mint hatszáz, míg másoknak csak 30-40 tárgyát írták össze. A nagy egyéni különbségek ellenére a grafikon arról is tanúskodik, hogy az eloszlás egyenletes, sokan hasonló mennyiségű tárgyat birtokoltak, a legtöbb háztartásban 200-nál kevesebb fordult elő. A mintánkban szereplő háztartásoknak majdnem egyharmada 100 és 200 darab közötti, míg újabb harmada 50 és 100 közötti tárggyal rendelkezett.
