Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

GRANASZTÓI PÉTER: Eltűnt mindennapok nyomában. Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850)

GRANASZTÓI PÉTER Eltűnt mindennapok nyomában Mezővárosi társadalom a tárgyak tükrében (Kiskunhalas 1760-1850) Tanulmányunk elején azt a célt tűztük magunk elé, hogy megpróbáljuk a 200 kiskunhalasi hagyatéki leltárban rögzített, a mindennapok keretéül szolgáló tárgyak mennyiségi elemzése alapján megismerni a 18-19. századi mezőváros társadalmát. Kvantitatív módszerek alkalmazásával (pl. faktorelemzés) állapítottuk meg - a tárgyi világok egyéni különbségeit is figyelembe véve - a társadalom rendkívül összetett és különböző szempontok szerinti rétegződését: a nagygazdáktól a legszegényebb gazdálkodókig, a gazdálkodási eszközökkel alig rendelkező módosabb özvegyektől a csak szobát bérlő zsidó kereskedőig, szegényebb iparosokig. Ugyanakkor meglepő volt, hogy a halasi leltárak tükrözte tárgyi környezet mennyire egységes, alig találni néhány marginális csoportot, melyek tárgyainak összetétele alapvetően különbözik a többitől. A mennyiségek a meghatározók, úgy is fogalmazhatunk, hogy anélkül jutunk el a sok tárggyal, sok földdel és állattal rendelkező vagyonos rétegektől fokozatosan, éles határok nélkül a legszegényebb földnélküli, állatot nem tartó rétegekig, hogy a tárgyak összetételében komolyabb torzulások lennének. A másik jellemzője a halasi társadalomnak, hogy mindenki, aki csak tehette, gazdálkodott: papok, nemesek, zsidó vagy görög kereskedők, iparosok, redemptus gazdák, irredemptusok, zsellérek egyaránt. Tehát sokkal összetettebb kép bontakozik ki ebben a korszakban a halasi társadalomról, mint amit például Erdei Ferenc tapasztalt a 19. század második felének mezővárosi társadalmával kapcsolatban. Nem lehet élesen elválasztani az Erdei által leírt, a város központjában lakó városias kultúrájú rétegeket az őket térben is körülvevő tanyás gazdák csoportjaitól. A két réteg különbözősége csak egy más léptékű, a tárgyak kvalitatív különbségeit figyelembe vevő vizsgálatból derülhet esetleg ki. ON w alter Benjamin detektívhez (Benjamin 1982:53), Hofer Tamás (1983:40-41) és _L Dániel Roche ( I 989:9 I ) régészhez hasonlítja a mindennapok keretéül szolgáló tárgyak történetével foglalkozó történészek, néprajzosok vagy antropológusok helyzetét. » A detektív és a régész is a hátrahagyott, tárgyiasult nyomok alapján próbálja feltárni az emberek leghétköznapibb mozdulatait vagy viselkedését. A mindennapok története után érdeklődő történész is csak az elmúlt korokban élt emberek által hátrahagyott nyomokból tud következtetni viselkedésükre, életmódjukra. A nyomok azonban ritkák, az alsó társadalmi rétegek különösen keveset hagytak maguk után. Egyedül a hagyatéki leltárak őrizték meg több-kevesebb pontossággal az emberek mindennapjainak is a lenyomatát. Jelen tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy megismer- 25