Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu
A kézimunka-felvásárlók másik csoportja nem falubeli, hanem Kalotaszeg más falvaiból vagy Székről érkezik. Elsősorban olyan kalotaszegi falvakból jönnek, ahol a háziipari termékekkel való kereskedelemnek a század elején kialakult hagyományai vannak. Ezekről a kereskedőkről is igen keveset tudnak a gyerőpatakiak, és minél távolabbról érkeznek, annál kevesebbet (pl. a körösfőieknek tudják a keresztnevét, esetleg valamit a családjukról, de a székieket csak „a széki"-ként emlegetik, és legfeljebb az autójuk színét jegyzik meg). A környékről többen és többször járnak Gyerőpatakára felvásárolni, Székről évente három-négy alkalommal, és általában ugyanazok. Ezek a kereskedők az áruért forinttal is szoktak fizetni, majdnem annyit, mint a pesti butikosok. Ez megnyugtatóan hat azokra az asszonyokra, akik nem tudnak messzire utazni az árujukkal. Az idegen kereskedőkre, bár általában jelzik legközelebbi érkezésük időpontját, és néha rendelnek is az asszonyoktól, nem mindig lehet számítani, mert jövetelük bizonytalan. A levélírás gyakorlata ilyen üzleti ügyekben nem létezik, esetleg nagyon ritkán üzen vagy telefonál némelyik kereskedő a bedolgozójának, ha sürgősen árura van szüksége. A varrás helye a családi gazdasági szerkezetben Típusok (A) Azokban a családokban válik elsőrendű fontosságúvá a varrás, illetve a varrással megszerezhető jövedelem, ahol nincs más lehetőség a pénzszerzésre, esetleg egy szövetkezeti vagy özvegyi nyugdíj két-három ember egyetlen rendszeres havi jövedelme (ez az összeg nagyon alacsony), vagy a havi jövedelem napok alatt elfogy. A jövedelemhiány annak a következménye, hogy a férfi családtag már nem él, külön él a családjától (ez az eset ritka), nem dolgozik (elküldték a munkahelyéről; a felmondás oka általában az illető iszákossága), vagy dolgozik ugyan, de a fizetését néhány nap alatt a kocsmában költi el. Ezekben a családokban mindenféle munka és a család életének megszervezése teljes mértékben az asszonyt (feleséget, anyát) terheli. A férfira csak a mezei munkák egy részét lehet rábízni, de gyakran csak egy másik családtaggal közösen hajlandó azt is elvégezni. Ezek a családok általában kevés megművelhető földdel rendelkeznek (azaz a telek melletti konyhakerten kívül csak néhány tíz ár kukoricájuk, burgonyájuk, árpájuk van), a termés nagyon szűkösen fedezi a szükségleteiket. Ha nincs férfi a családban, nehezen tudnak ennyit is megművelni, és nem tudnak tehenet, lovat tartani. A család nőtagjai bedolgozó varrók (I. csoport), és többnyire a faluban vannak állandó megrendelőik. Az összes varró nő közül ők dolgoznak a legrendszeresebben és a legtöbbet. 23 Ezekben a családokban, ha nagyleány is van, aki szépen és gyorsan varr, inkább „felmentik" a mezei munkák alól, csak kapálni és gyűjteni kell mennie, amikor eljön az ideje. A varrással szerezhető jövedelem azonban önmagában nem oldja meg az anyagi gondokat, különösen azokban a családokban nem, ahol egy, esetleg több gyermeket is nevelnek, Kolozsváron taníttatnak. A jövedelemkiegészítés egyik legkézenfekvőbb módja, amit sokan gyakorolnak is, a szarvasmarha- és kecsketartás. 24 A tejből származó jövedelem csak időszakos (a kecskéket kb. 7 hónapig, a marhákat néhány hónappal tovább lehet fejni), de alkalmas arra, hogy a családi bevételt jelentősen növelje.
