Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu

Ebbe a kategóriába tartozik az egyik legtöbbet utazó kereskedőasszony, mert életfeltételei a fentiekhez hasonlóak, de ő a kézimunka és egyéb „népművészeti termék" eladásából próbál komolyabb jövedelemre szert tenni (4. csoport), ami nem nagyon sikerül neki. Tánczos Mari az ötvenes éveiben jár, gyermekei már felnőttek, mozgékonyabb a többi gyerőpataki asszonynál (kétséges, hogy volt-e valaha igazából türelme napokig a varróval dolgozni). Tánczos Mari a férjét, két fiát, menyét és unokáját próbálja egyedül eltartani. A férje nyugdíjas és sokat iszik, a nagyobbik fia dolgozik, de a keresetét eljátssza, vagy nagyon hamar elissza, a kisebbik fia autószerelő, de nincs munkahelye. A menye ugyan varrogat, de nagyon keveset. Mindannyian Maritól, „Kota mamától" várnak mindent készen. A fiúk az apjukkal elvégzik az otthoni gazdasági munkákat, kiviszik az anyjukat autóval a vasútállomásra, amikor „indul Pestre", és aggódnak érte, hogy vajon gond nélkül átér-e a határon. Mari többet van távol a családtól, mint otthon, hetente kétszer is eljár Budapestre vagy más magyarországi városokba. Nem lehet tudni, mert ő maga sem tudja pontosan, hogy mennyit keres, illetve keres-e tulajdonképpen. A faluban és a környékbeli falvakban (de még távolabb is, pl. Korondon vagy Hodákon) sok embernek tartozik százezres és milliós nagyságrendű összegekkel évek óta, de erről nem beszél, mindig csak azoktól jön a híre, akiknek tartozik. Mari komoly energiát fektet abba, hogy szépen és drágán öltöztesse a gyermekeit, a menyét és az unokáját. Lehet, hogy alig van ennivaló a házban, de ő akkor is új télikabátot vesz Budapesten minden családtagnak (és élelmiszert - lisztet, tésztafélét, felvágottat - is onnan visz haza). Mari tevékenységében a tervezésnek, a gyakorlatias gondolkodásnak semmiféle jelét nem lehet felfedezni. Amikor már nagyon sürgős valamelyik adósságát visszafizetnie (mert az, akinek tartozik, feljelentéssel fenyegetőzik, vagy meglátogatja Marit, és addig nem hajlandó távozni, míg vissza nem kapja a pénzét), legközelebbi rokonaihoz, a sírkőfaragó Tánczos Laciékhoz fordul segítségért, és ők segítenek is. Úgy gondolják, hogy a család szégyene lenne, ha nem segítenének a bajbajutotton. Legutóbb Mari úgy kapott nagyobb összeget tőlük, hogy Tánczos Laciék megvették apai örökségének ház- és kertrészét, amire nekik nem lett volna szükségük. A falubeliek szerint Mari csak 3-4 éve ilyen kapkodó, folyton utazó, és ezt örökölt jellemvonásnak tartják.

25 (B) Számbelileg legtöbben azok vannak, akik számára a varrással megszerezhető jövedelem kiegészítő jellegű az egyéb saját jövedelem vagy a családfő jövedelme mellett. Ez a jövedelem egyenlő nagyságú is lehet azzal a jövedelemmel, amelyhez kiegészítésként szánták; azért nevezhető mégis kiegészítőnek, mert nem rendszeres és bizonytalanabb, mint az állami jövedelem. Néhány kivételtől eltekintve ezeknek a családoknak kevés a földje, vagy a falubeli birtokmegoszlást tekintve a közepes birtokosok közé tartoznak. Az özvegyek a férjük után kapott nyugdíjukat egészítik ki a varrásból származó pénzösszeggel. Férfi hiányában olyan alapvető gazdasági munkák elvégzéséhez, mint a szántás, boronálás, kaszálás, favágás, a gazdasági épületek és a ház javítása, napszámost kell fogadniuk; egy teljes napszám 1996 nyarán 15 000-18 000 lej volt háromszori étkezéssel. Ezt az összeget egy bedolgozó varró kb. 2-3 nap alatt tudja megkeresni. Ebbe a kategóriába megközelítőleg azok tartoznak, akiket feljebb a 2. és 3. csoportba soroltam, tehát a saját árujukat értékesítik, illetve megrendelők, de ők maguk is varrnak. Egyikük, Kun Mari a hatvanas éveiben járó özvegyasszony (a férje cipész volt, a leánya a faluban van férjnél, a fia Kolozsváron él). A telkén levő konyhakerten (3 ár) és gyümölcsösön (5 ár) kívül 20 ár szántót művel meg a határban (kukoricát, paszulyt és