Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)
FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu
A városban a legtapasztaltabb árusítóasszonyok is csak a jól ismert útvonalakon közlekednek, lehetőleg gyalog és lehetőleg nappal. Sötétedés után félnek a szállásra menni, ismeretlen helyet, ahol esetleg még árulni is lehetne, nem keresnek meg sem egyedül, sem kísérettel. Állandóan attól rettegnek, hogy ellopják a pénzüket, kipakoltatja és igazoltatja őket a rendőr. Nagyon vágyódnak haza, bár csak 2-3 napot töltenek Budapesten. Természetesen vannak néhányan a gyerőpataki asszonyok között, akik a budapesti tartózkodást pihenésként értékelik, örülnek a környezetváltozásnak és annak, hogy kis időre mentesülnek az otthoni mindennapos gondoktól. Az asszonyok budapesti életében fontos mozzanat, hogy igyekeznek minél olcsóbban utazni a városban, minél olcsóbban és minél ritkábban étkezni (tejen, kenyéren, párizsin élnek, és ha főtt ételre vágynak, akkor beérik egy debrecenivel valamelyik húsboltban; néhány éve még az ELTE BTK diákétkezdéjébe is jártak, de már sokallják az ottani árakat). Míg otthon naponta háromszor, négyszer is bőségesen étkeznek, Budapesten csak egyszer vagy kétszer. Ha a házigazdájuk megengedi, hogy használják a konyháját, otthonról hozott nyersanyagból főznek maguknak. 4. Megrendelő-értékesítők (áruforgalmazók) kevesen vannak a faluban (az asszonyok többsége az 1-3. csoportba tartozik). Mindössze két asszony van, aki hetente, kéthetente jár Budapestre árusítani és két férfi feleségestől, akiknek állandó árusítási lehetőségük van Magyarországon. Egyikük Budapesten a Fővám téri csarnokban bérel két asztalt, a másik nyaranta Balatonfüreden árusít két helyen. Mindannyiukra jellemző, hogy nemcsak gyerőpataki áruval indulnak el, hanem a közeli román falvakban felvásárolt vagdalásos térítőket, körösfői famunkákat, a Nádas mentén készült gyöngysorokat, korondi cserepet, Nagyszeben környékén kötött gyapjúpulóvereket, hodáki furulyákat stb. is árulnak. Folyamatosan nagy mennyiségű árura van szükségük, ezért számukra elsősorban nem az a fontos, hogy helyben, Gyerőpatakán vásároljanak, hanem az, hogy a készlet minél teljesebb legyen. 22 Ok azok, akiket a varróasszonyok már kész munkával is megkereshetnek, mert van esélyük, hogy megvásárolják tőlük és azonnal ki is fizetik. A faluban nagyjából már tudják, hogy ezek a vállalkozók mikor térnek haza, mikor indulnak újabb áruval, és körülbelül mire van szükségük. A két asszony, aki csak értékesítéssel foglalkozik, ugyanúgy közlekedik, mint azok, akik a saját árujukat szállítják: vonaton és autóbuszon utaznak. Ok egyszerre csak kevesebb áruval tudnak elindulni, csak annyit pakolnak be, ami egy-két nagy táskában elfér. Igyekeznek megrendeléseket teljesíteni, butikokat keresni, ahol folyamatosan átveszik tőlük az árut, ^ de ha ez nem sikerül, akkor az utcán árulnak. Komolyabb nyereségük általában nincs. 7 A két férfi vállalkozónak főfoglalkozása az ún. népművészeti tárgyakkal való kereske- H dés. Saját autóval, és egyikük hivatalos engedéllyel szállít (az engedély nem mindig az _L összárumennyiségre vonatkozik), és a legbiztosabb eladási lehetőségeket keresik. Az otthoni, falubeli bedolgozóik köre viszonylag állandó, és a távoli (bedecsi, korondi, hodáki ^ stb.) termelőkkel is igyekeznek jó kapcsolatot kialakítani, mert így biztonságosabbá teszik a beszerzést. Abban az esetben, ha nem készül el időre az általuk megrendelt áru, amit felvásárolnának, pótolják azt más bedolgozótól. Néha számukra újdonságot jelentő árukkal is kísérleteznek (pl. kínai faragványokkal, orosz fababákkal és ceruzákkal, matyó babákkal). Vásárlóik többsége Magyarországra látogató külföldi turista, ezért nemcsak forintot, hanem (német) márkát és (amerikai) dollárt is elfogadnak fizetőeszközként. Gyerőpatakán ennél a két vállalkozónál lehet általában pénzt váltani. I 5
