Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

PÁSZTORY ESZTER: Sámánizmus és észak-amerikai indián művészet

6. ábra. Evenki és navahó kozmológiai elképzelések összehasonlítása Salvador Rosillo alapján rendkívül választékos formákban intézményesült, a 20. században például a spirituális gyógyításban és a pszichoanalízisben (Lévi-Strauss 1963). Annak ellenére, hogy sámánisztikus vonások sok kultúrában megtalálhatók, az egyéni sámánizmus csupán néhány, viszonylag kis lélekszámú és egyszerű társadalom meghatározó vallási intézménye. A sámánisztikus elképzelések számos vallási intézmény részévé válhatnak, mint ahogyan az észak-amerikai indián sámánisztikus beavatási társaságok és az egyéni látomáskeresés példáján láthattuk. Ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy mind a sámánisztikus beavatási társaságok, mind pedig az egyéni látomáskeresés nem tisztán spirituális intézmények, hanem jelentős mértékben társadalmilag és gazdaságilag motiváltak. A sámánisztikus fogalmakat inkább metaforaként haszí£ nálják, mintsem szellemi valóságként élik meg azokat. A sámánizmus nem jellemző a földművelő társadalmakra, sámánisztikus fogalmak _L azonban fennmaradhattak bennük. Különösen a mítoszokban és legendákban élnek tovább, melyekben a sámán lehetséges spirituális erejét sem a halandók, sem más vallási I specialisták körében nem ismerik el, hanem ezt az erőt a természetfeletti hősöknek tulajdonítják. A sámánisztikus vallásban az emberek és a természetfeletti lények ugyanazokon a szellemi erőkön osztoznak. A papi vallásban a szellemeket az emberektől jóval nagyobb szakadék választja el, és a misztikus erő kizárólag a szellemek jellemzője lehet. A sámánizmus legfontosabb értékei az egyediség, a változatosság és a mozgás. A sámánizmus jellegzetes művészetformái azokkal az értékekkel harmonizálnak, melyek időben kibontakozó művészetekre jellemzőek: a zenére, az énekre és a táncra. A vizuál 44 'is művészetek csak másodlagos szerepet játszanak, és a sámánizmus sok esetben ezek