Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

PÁSZTORY ESZTER: Sámánizmus és észak-amerikai indián művészet

nélkül létezik. Mivel a sámánizmus az átmenetek egyes állapotaival foglalkozik, inkább a „valamivé válással", mint a „valamiként létezéssel", a rituális tárgyak formája ritkán fontos önmagában, és nem sok erőfeszítést tesznek arra, hogy azok esztétikailag szépek és jelentésükben pontosak legyenek. Az esztétikai értékek inkább a társadalmi és gazdasági státus fontosságával függnek össze. Amikor a sámánisztikus ábrázolást metaforaként használják az egyik társadalmi vagy gazdasági pozícióból egy másikba való átmenet jelölésekor, a műalkotások formájukban kidolgozottabbakká, jelentésükben behatároltabbakká és megmunkálásukban finomabbakká válnak. A földműveléshez kapcsolódó és a papi vallásokban szintén rendkívül fontosak a művészi tárgyak, mert e kultúrákban gyakran úgy hiszik, hogy a természetfeletti erő inkább lakozik a tárgyakban, mintsem az emberekben. Ezért a legnagyobb mesterségbeli tudásukat, formai és képi leleményüket arra összpontosítják, hogy a láthatatlan szellemeknek a legkifejezőbb formát nyújtsák, és azokat vizuálisan megkülönböztessék egymástól. Fordította Olt Boglárka JEGYZETEK 1. A tanulmány eredeti megjelenési helye: Zena Pearlstone Mathews - Aldona Jonaitis, eds. Native North American Art History. Selected Readings. 7-30. Palo Alto, California: Peek Publications, 1982. 2. A sámánizmus nem az egyedüli intézmény, ahol a rítust követően a műalkotásokat megsemmisítik vagy elhagyják. A világ számos társadalmában rendeznek közös ünnepeket, melyek végén a műalkotásokat különféle okokból sorsukra hagyják. 3. A fizikai küzdelem gyakori az északnyugati partvidék indián és a szibériai, állatokat ábrázoló művészetekben. 4. A világegyetem kétdimenziós ábrázolása az indonéz művészetekben gyakori. A ngadzsu sámánok olyan festményt használtak, amely a halottak hajóját ábrázolta egy világfával a közepén (Scharer 1963). 5. Eliade (1964) szerint az ősi sámánok nem használtak kábítószert, és amikor egyes esetekben od kábítószerhez folyamodtak, az olcsó pótszere volt a valódi misztikus élménynek. Ezzel szemben — Wasson ( 1968) és La Barre ( I 972) a sámánisztikus hitvilág eredetét a hallucinogén kábítószerek $ használatában kereste. Valószínűleg mindkét álláspont túlzó, és saját, a kábítószer-élvezethez ~^ fűződő érzéseinket tükrözik. Minthogy Eliade az 1950-es években írt, helytelenítette a kábító- 7 szerek használatát. Az 1960-as években, a kábítószer-fogyasztó ellenkultúra hajnalán La Barre és Wasson túlhangsúlyozta a hallucinogének jelentőségét. Elképzelhető, hogy a kábítószerek °o segítették a sámánokat, és használatuk intézményesült, de számos bizonyíték támasztja alá 2 azt, hogy az emberek kábítószer nélkül is képesek látomásokat átélni. A sámánizmus tehát nem szükségszerűen a kábítószer-használatból ered.