Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu

nak, és a férj az asszony távollétében nem tudná egyedül ellátni azokat, vagy gyárban dolgozik, és nem hiányozhat tartósan a munkahelyéről]. A megrendelésre dolgozók nagyon gyakran nem egyes személyek, hanem egy család nőtagjai közösen, akik a családi munkamegosztástól és a vállalt varrnivaló mennyiségétől függően osztják el egymás között a munkát (pl. a megrendelő Lakatosékkal szokott varratni, vagy „Borikáékni viszi a lajbi kot varratni"; mindkét családban két-két nő varr). A megrendelésre dolgozók (bedolgozók) általában csak bizonyos munkafázisokat végeznek el, leggyakrabban a varrást és a gyöngyözést bízzák rájuk. Általában a megrendelő keresi meg a munkával a varrót, és pénzzel fizet, de gyakorolják a fordítottját is: a bedolgozó keresi fel a megrendelőt, és érdeklődik a munkalehetőség felől. Az utóbbi megoldást azok az asszonyok választják, akik nagyon nehéz anyagi körülmények között élnek, többségük fiatal, és az anyagi gondok oka tulajdonképpen az alkoholista és/vagy munkanélküli férj. Ok gyakran nem is pénzért, hanem élelemért (szalonna, hús, zsír, túró, liszt) varrnak. Az is előfordul, hogy előbb kérnek segítséget a megrendelőtől, és hetekkel később „levarrják" a kapott élelem árát. A megrendelő átadja a bedolgozónak a kiszabott, mintával kirajzolt mellényeket, ruhakötéseket, és kéri, hogy meghatározott időre legyen kész a munka. Megegyeznek a munkadíjban is, ami faluszerte egyforma. A szomszédos falvakhoz viszonyítva előfordul némi eltérés ebből a szempontból, mert például az egyik faluban hamarabb igazodnak az inflációhoz, mint Gyerőpatakán, ahol viszont többhetes folyamat, míg a bedolgozóknak sikerül emeltetniük a bérüket éppen a szomszédos falu gyakorlatára hivatkozva. A varrást követően a darabok gyöngyözését nem mindig ugyanaz a bedolgozó végzi. Gyakran gyermekekre bízzák ezt a munkát, vagy a megrendelő családjából valaki elvállalja. Abban az esetben gyakori, hogy a varrást és a gyöngyözést ugyanazon bedolgozóra bízzák, ha nagyobb mennyiségű árut (I 5-20 rendet) készíttetnek egyszerre, és az illető bedolgozó betartja a megbeszélt határidőket (ez nem túl gyakori jelenség). A bedolgozók munkája csak részben tervezhető meg. Vannak csúcsidénynek nevezhető időszakok (október-november, február-március, július, a nagyobb budapesti árusítási lehetőségekhez igazodva), amikor nagyon sok a varrnivaló. Azok a megrendelők, akiknek állandó árusítási lehetőségük van, folyamatosan adják a munkát a bedolgozóknak (ők vannak kevesebben). A megrendelő-bedolgozó kapcsolatok viszonylag állandóak és a tapasztalaton alapulnak: ha a megrendelő úgy látja, hogy a varró szépen dolgozik, és idejében kivarrja a rá bízott darabokat, akkor folyamatosan neki adja a munkát. A bedolgozók általában nem a megrendelő rokonságának tagjai. A megrendelő-bedolgozó kapcsolat üzleti jellegű. 2. Azok, akik maguk készítik és értékesítik az árujukat, azaz a legkülönbözőbb korú asszonyok, fiatal családosok vagy idős özvegyek. Általában nincs akkora tőkéjük, hogy egyszerre sok anyagot tudnának vásárolni a munkához, nem vállalják a távoli utazást és az árusítás bizonytalan körülményeit. Jellemző rájuk, hogy egyszerre kisebb tételben dolgoznak csak, vagyis 2-5-8 rendet vagy ugyanennyi futót és abroszt varrnak ki és próbálnak eladni. Ők azok, akik a főút menti falvakba és a bánffyhunyadi piacra viszik az árujukat. (A főútig 3 km-t gyalogolnak, és onnan „alkalmival" mennek tovább, vagyis stoppolnak; Hunyadra vonattal járnak, de ebben az esetben is 3-4 km-t gyalog kell