Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 1. (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1998)

FÜLÖP HAJNALKA: A varró falu

rozott méretű) lenvászondarabokra varrják fel. A hímzett részek betétként hatnak a nagyobb, ritkásan hímzett, „bakhálózott" lenvászon felületen. A rendeken, futókon és abroszokon alkalmazott hímzésmotívumok tulajdonképpen a falubeliek saját ünnepi ruházatán alkalmazott motívumok egy részét képezik, de némelyik felnagyítva és lazábban rendezve. Mindez a módosítás a varrás hatásfokát növeli. (Minél darabosabb és lazább elrendezésű a minta, annál többet lehet kihímezni ugyanannyi idő alatt.) Ugyanezt a célt szolgálja az a módszer, hogy nagyon hosszú selyemszálat fűznek a tűbe, amikor hímeznek. Akik varrnak Gyerőpatakán minden nő varr a tizenéves lányoktól kezdve a legidősebb asszonyokig (azokra gondolok, akik még látják a mintát, és sikerül befűzniük a hímzőcérnát a tűbe). A lányok 5-6 éves korukban próbálkoznak először a varrással, a nagyokat utánozzák. Körülöttük minden nő varr, ezt látják naphosszat, nem is kell biztatni őket, maguktól elkezdik. Eladható minőséget kb. 12 éves korukban tudnak előállítani, de ugyanekkor már rendszeresen gyöngyöznek lájbit, kötést, mert az egyszerűbb munka, mint a hímzés. Gyöngyözni a 6-18 éves fiúk is szoktak, ha sürgős a munka elvégzése. A gyermekek munkáját édességgel, ruhaneművel honorálják a szülők, ha a családi árukészlet varrásában, gyöngyözésében segítenek, és pénzzel fizetnek a megrendelők. A lányoknak I 3 éves kortól felfelé már rendszeres napi tevékenységük a varrás. Ha az édesanyjuk vagy nagyanyjuk nagyobb megrendelést kap, vagy csak sürgősen pénzre van szükség a családban, akár a tanulást is mellőzik a varrás miatt. Nyáron az udvaron, az utcán ülnek és varrnak, magukban vagy többen együtt, télen a konyhában, a szobában, és közben tévét is néznek. Az együtt varrók csoportjai általában spontán módon alakulnak ki, és életkor tekintetében nagyon vegyesek. A közös varrás (a reggeli kecskehajtó meg a bolti kenyérsor mellett) egyik fő színtere az információcserének, a legkülönbözőbb jellegű beszélgetéseknek. A fiatal- és középkorú asszonyok a hétköznapokon idejük legnagyobb részét varrásra fordítják. Csak a háztartási és gazdasági munkák elvégzése miatt szünetelnek vele. Általában a varráshoz kapcsolódó különböző tevékenységeket önállóan szervezik meg az anyag beszerzésétől az áru értékesítéséig, de ha sürgősen kell szállítaniuk az árut, akkor a család idősebb asszonytagjai (anyjuk, nagyanyjuk, anyósuk) segítenek nekik a házimunkában, a gyermeknevelésben, mert olyankor a varrásnak rendelődik alá minden egyéb munkájuk. Van néhány (1996-ban 6) asszony, aki a férfiakhoz hasonlóan gyárban dolgozik; ők a gyári és a háztartási munkák elvégzése után varrnak. A hétköznapokon használt helyiségekben, bármekkorák is azok, esténként egyetlen villanyégő fényénél dolgoznak. Amíg egy kis természetes fény jut még a házba, nem gyújtanak lámpát semmilyen munkához, a varráshoz sem. Amikor este, éjszaka varrnak, a nők a lámpa alá húzódnak, és a lámpaernyőt alvó családtagjaik irányában újságpapírral egészítik ki, hogy őket minél kevésbé zavarja a fény. Sok asszony ötvenéves kora fölött szemüveggel varr, többnyire olyannal, amely az elhunyt szülőtől, férjtől maradt rá, és „jó", azaz jobban lát vele, mint nélküle.

19 A gyerőpataki asszonyok csak abban az esetben csináltatnak (de inkább vásárolnak) maguknak