Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Sáfrány Zsuzsa: Állattartás-pásztorművészet gyűjtemény
Allattartás-pásztorművészet gjűitemény 87 gebbi datált tárgya,28 az a szarukürt (ltsz.: 63.66.3), melyet a felirata szerint Kőtelken lakó Dudás István „tzifrázta” Tiszabőn lakó Pádár Miklósnak 1788-ban. Az 1965-ös gyarapodásról szóló beszámolóban első helyen az újonnan bekerült kolompok és csengők szerepelnek. A csengőket és a kolompokat több helyen gyűjtötték,29 így használatuk és formájuk tekintetében is lehetőség nyílt összehasonlításukra. Földes László, a gyűjtemény gyarapodását bemutató fejezet szerzője e gyűjtéseket a tárgycsoport további feldolgozása alapjának tekinti (Földes 1966a). Véleménye szerint a magyar anyag jól elhelyezhető és értelmezhető a téma nemzetközi irodalmában. (Hörman szintézisére30 hivatkozik Földes.) Korábban rövidebb tanulmányok foglalkoztak ezzel a témával (lásd Mada- rassy 1906; Ecsedi 1931; Szabó 1932). Európában, Ázsiában, Afrikában, ahol jószágtenyésztéssel foglalkoznak, a tárgy megtalálható napjainkban is. Az 1990-es évektől Magyarországon is megfigyelhető e tárgytipusok reneszánsza a magánosítási folyamatokat követően. A közös pásztorkodás módjaival, szervezeti kérdéseivel is foglalkozik Földes László, amikor az alföldi jellegű juhtartás közösségi intézményét ismerteti (Földes 1962). A kutatás során a társaság teljes tárgyi és iratanyagát megvásárolta a múzeum számára. Ezzel a jelentős témával és újszerű gyűjtéssel jelen ismertető kapcsán fontossága ellenére sem foglalkozom, mivel a tárgyak nem az állattartás-, hanem a szokás- és játékgyűjteményt gazdagítják. Földes László gyűjteménygyarapító tevékenysége ugyanolyan fontos, mint tudományos munkássága. Kutatásainak fő irányát az állattartás vizsgálata jelentette,31 ezen belül is a magashegyi, úgynevezett kárpáti vagy vlach pásztorkodás.32 Doktori értekezésében (Földes 1982) - melynek csak egy része jelent meg nyomtatásban - a Havasalföld és Erdély közötti legelőváltás történeti kérdéseivel foglalkozott. Az 1965-ös év gyarapodásai között kell még megemlíteni egy Dunapatajról való hatökörhajtó ostort (ltsz.: 65.38.1), egy üzletben vásárolt, de házilag továbbalakított tárgyat, egy palókát (ltsz.: 65.176.11). A használatával kapcsolatos feljegyzések miatt különösen értékes az a nehéz, zárás béklyó (ltsz.: 65.125.66), amely egy kispaládi cigánykovács munkája. Ekkor került a gyűjteménybe Zala megyéből egy 1964-ben készült domborfaragásos szarukürt (ltsz.: 65.20.1). A készítés technikájának szempontjából jelentett újdonságot az addigi gyűjteményi anyagban. Egy paraszti használatba került börtönmunka, egy 1880-as években készült bográcskoszorú (ltsz.: 65.91.121), valamint kéreg sótartók (ltsz.: 65.38.2-65.38.4) kerültek még a gyűjteménybe ebben az évben. Nemcsak jelentős gyűjtőtevékenység, hanem a pásztorművészetet is érintő összefoglalások is jellemzik ezt az időszakot (lásd Fél-Hofer 1965a; Fél-Hofer-K. Csilléry 1969). Az 1960-as évek második felében és végén is folytatta a múzeum azt a nagyszabású gyűjtőmunkát, „leletmentést”, amely a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése során, a hagyományos munkaeszközök kicserélődése, majd elhagyása miatt vált égetően szükségessé. 28 Első közlése Hofer 1965. 186-187. 29 Ltsz.: 65.116.41, Kalotaszeg; ltsz.: 65.125.67-65.125.70, Kispalád, Szatmár megye; ltsz.: 65.2.6, Hódmezővásárhely; ltsz.: 65.73.2-65.73.4, Sárrétudvari. 30 Hörman, K.: Herdengelaute und seine Bestandteile. Hessische Blätter für Volkskunde X1I-XV. 31 Vő. Földes 1978; 1982, valamint a Magyar néprajzi lexikonba írt szócikkei; Földes 1961. 32 1957-ben tanulmányutat tett Morva-Valaskóban a vlach pásztorkultúra legnyugatibb területén. Bejárta a Kárpátok lengyel felét és az azokhoz csadakozó hegyvidéket, Romániát és Bulgáriát. Ugyanebben az évben hosszabb időt töltött a hortobágyi állattartás vizsgálatával is.
