Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Sáfrány Zsuzsa: Állattartás-pásztorművészet gyűjtemény
88 Sáfrány Zsuzsa Az 1967-1968. év gyűjtési beszámolója összevontan jelent meg a Néprajzi Értesítőben, ahol az állattartással kapcsolatos tárgyak gyarapodását Földes László ismertette (Földes 1969). Ekkor 87 darab tárgy volt a gyarapodás, s az első helyen az istállózó tartás témája áll, hiszen e területen szinte minden tárgy hiánypótlónak számított. Utaltam rá, hogy e tartásforma tárgyi anyaga a gyűjtemény törzsanyagából korábban szinte teljesen hiányzott. Több olyan tárgyat is érdemesnek tartottak behozni a múzeumba a kutatók, amelyek típusai ugyan megvoltak a gyűjteményben, használatukra vonatkozóan azonban új adatok kerültek elő. Az említett periódusban gyűjtött pásztorművészeti anyag zömmel évszámos, és az összehasonlító vizsgálatra kiválóan alkalmas. Természetesen sokkal több tárgy érdemelne részletes említést vagy méltatást, mint amennyit a terjedelem keretei lehetővé tesznek, mert egyszer a gyűjtő személye, máskor a készítőé, esedeg a tárgy különlegessége, netán éppen gyakorisága miatt érdemel figyelmet. Ezek közül említésre érdemes egy K. Csilléry Klára által gyűjtött alföldi borotvatartó együttes (ltsz.: 67.157.39-67.157.41), valamint Kádár József dévaványai faragó, magángyűjtő Cserépfaluból való tárgyai: egy ivókanál (ltsz.: 67.188.5) és egy a borotvátok alakú tolltartó (ltsz.: 68.28.3). Az 1970-es évek közepétől raktárrendezési munka kezdődött a gyűjteményben. Ennek során ezres nagyságrendben kerültek beleltározásra tárgyak (ltsz.: 74.150.1-74.150.1157). Sajnos az ekkor beleltározott tárgyak adat nélküliek, lelőhelyükről, készítőjükről, a készítés körülményeiről legtöbbször semmit nem tudunk. Ekkor került beleltározásra több száz bárányszoktató, melyek egy része Herman Ottó somogyi és zalai gyűjtése. Zala és Veszprém megyéből, valamint a Duna-Tisza közéről való egy Madarassy László által gyűjtött kollekció. Ugyancsak ekkor leltározták be Garay Ákos rajzolóművész Tolna megyében gyűjtött bárányjeleit. Alföldi óraláncok, kolompok, kobakok, béklyók és azok kulcsai szerepelnek még a beleltározott tárgyak között. Népművészeti szempontból értékes együttes egy szintén ekkor felbukkant felvidéki faragott sajtforma-kollekció (ltsz.: 74.150.707.1-74.150.729.2), valamint egy szintén adatoladan pásztorművészeti anyag (sótartók, gyufatartók, borotvatartók, botok és fokosok, ltsz.: 74.150.730-74.150.787). Az 1980-as évek említésre méltó gyarapodása egy főleg díszített tárgyakból álló védett magángyűjtemény anyaga (Lévay Gyula hagyatéka, ltsz.: 87.13.46-87.13.83), amely 1987-ben került a múzeumba. Ugyancsak ebben az évben gyarapította a gyűjteményt Sáfrány Zsuzsa, Szolnoky Lajos és Szuhay Péter jászkiséri gyűjtőútjuk során (ltsz.: 87.16.72-87.16.83, disznópányva, bélyegzővas, istállómécses, béklyó stb.). Az 1990-es években főként pásztorművészeti tárgyakkal egészült ki a gyűjtemény, leginkább vásárlások útján. Még az 1970-es végén, 1980-as évek elején is jelentek meg olyan dolgozatok, amelyeket az egyéniségvizsgálathoz sorolhatunk, és a Néprajzi Múzeum gyűjteményében őrzött tárgyakkal is kapcsolatosak. A Néprajzi Múzeum Hodó Mihály (József?) készítette tárgyaival S. Kovács Ilona foglalkozott, aki a gyűjteményt egy évtizeden át kezelte (S. Kovács 1981). Mándoki László azonban már korábban írt a kiváló faragóművész finom rajzolatú tárgyairól (Mándoki 1977). Tanulmányában a következőket írja: „Az egyéniségvizsgálatokat a pásztorművészetben igazából... Madarassy munkásságához köthetjük, s a most bemutatásra kerülő szuverén művész, Hodó Mihály stílusának meghatározása is az ő nevéhez fűződik. [...] Hodó műveinek azonosítását Hofer Tamásnak köszönhetjük, bár ezt Madarassy feljegyzései tették lehetővé, amelyeket az általa gyűjtött tárgyakban elhelyezett.” A Néprajzi Múzeumban őrzött tárgyak alapján írta S. Kovács Ilona Bagói András fa- ragópászlor című munkáját is. Véleménye szerint a múzeumban 14 darab olyan faragvány van,
