Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szacsvay Éva: Egyházi gyűjtemény

emlékeinek csak egy kisebb része származik Sztripszky gyűjtéseiből, a többség (jelentősebb és nagyszámú templomi belső berendezési tárgyai) az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből került át. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum számára tartós kölcsönzésre került a mándoki görög katolikus templom berendezése, melyet Kecskés Péter kutatásai alapján tártak fel és rekonstruáltak.

A század utolsó évtizedeiben és a századforduló idején sokan gyűjtöttek, illetve hoztak vallásos használatból, különböző felekezetűektől tárgyakat. Ezek között kereskedők, vidéki múzeumban dolgozók, tanítók és lelkészek is voltak. Tanítók, tanárok például Bartóky Lászlóné (Békéscsaba), Holzmann Ignác, Kárpáti Kelemen; „gyűjtőként” ismerjük Szilády Zoltánt (Alsó-Fehér megye), Farkas Sándort, Messinger Jakabot (Bács-Bodrog megye), Petri- kovich Aladárnét, Angyal Bélát (Nyitra megye), Darnay Kálmánt (Zala megye), Pocsatkó Károlyt (Szeged), Szász Gyulát (Bács-Bodrog megye), Mészáros Gyulát (Tolna megye), Müller könyvkereskedőt (Nyitra megye), Spitzer Mórt (Felvidék), Lax Dariust (Nyitra megye), Szmik Antal mérnököt és Lupán Athanáz tanítót (Szatmár megye), Hoch Emil tanítót (Pest megye), Rahoncz Ferenc plébánost (Hont megye), Teller Jánost (Komárom megye), Badinyi Zoltán földbirtokost (Zólyom megye). A „gyűjtő” fogalom alá egykor mindenkit - ajándékozókat, érdeklődőket (tanárokat, papokat) - is besoroltak, közülük többen a múzeumok szervezőiként, gyűjtemények fejlesztőiként váltak ismertté, mások ajándékozók és kereskedők, alkalmi gyarapítói voltak a gyűjteményeknek. Sokuk tevékenységének feltárásához hiányosak a nyilvántartási források.

Grünbaum Gyula kiemelkedő anyagot gyűjtött nyugat-magyarországi területeken. Az ő munkája révén jött létre a Sopron környékén élő zsidó közösségek vallásos tárgyainak összegyűjtésével a múzeum zsidó vallási tárgygyűjteménye, amely más hasonló gyűjteményekhez képest igen korai és sajátos, mert a falusi körülmények között élők szegényes, egyszerű tárgyaiból áll. Már Sztripszky Hiador is gyűjtött kutatási területén zsidó vallási tárgyakat. Végül két nagyon jelentős gyűjtőterületről (Nyugat-Magyarország és Északkelet-Magyarország) figyelemre méltó zsidó tárgyegyüttes került be, amelyben a vallási élet különféle tárgyai találhatók meg. Grünbaum Gyula Győr-Moson megyében, Sopron környékén, Vas és Zala megyében, Pozsonyban, Pápán, Veszprémben gyűjtött, illetve vásárolt. Kereskedői tevékenységének valószínűleg jelentős része volt a múzeum számára történő anyaggyűjtés. Hasonlóan kiemelkedő gyűjtésekkel gyarapította ez időben a gyűjteményt Hajnal Ignác (1910 és 1912 között), aki Körmöcbánya, Bars megye, Bács-Bodrog megye, Trencsén megye területéről katolikus szentképeket, zsidó vallási tárgyakat hozott. Grünbaum gyűjtéseiből kiemelkednek a kolostormunkák, de Hajnal Ignác igazgató tanító is felfigyelt ezek műértékére; gyűjtött a múzeum számára.

Györffy István közreműködésével került a múzeum gyűjteményébe a Veszprém megyei Mezőlak református temploma 18. századi, festett mennyezetkazettáinak és faragott kórusoszlopainak együttese (ltsz.: 92961-92962). („Az egyes kazetták nem külön készültek, hanem 2-3 szakaszon is átmenő deszkákból vannak összeállítva. 1911 májusában lebontotta Dr. Györffy István gyakornok” - olvashatjuk a kartonon.)

Az 1. világháborúig jelentős gyarapodás történt; ebben egy-egy „gyűjtőnek”, de sokszor ismeretlen kereskedőknek is jelentős szerepe volt. A Magyar Nemzeti Múzeum keretében az 1910-es években már folyamatossá vált az osztály „dotációja” is, amely lehetővé tette a gyűjtők, kereskedők tevékenységének irányítását, tárgyak nagyobb mértékű megvásárlását. „Gyűjtők” és ajándékozók voltak: Mikita Elek görögkeleti pap (Tiszabogdány), Berger

408 Szacsvay Eva