Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szacsvay Éva: Egyházi gyűjtemény

Egyházi gyűjtemény 409

László múzeumi alkalmazott (Rákóczi Múzeum, Kassa), Kuglics József (Pest megye), Wimmer Jenő (Szeged), Polgárné (Thomka Zolna, Nyitra megye), Grünberger Ignác (Nagy- enyed), Molnár Béla (Győr), Glücker Tóbiás (Veszprém megye), Lukács Zsuzsánna (Budapest), Kaczér László (Kőrösmező). Szmik Antal mérnök nagyobb gyűjteményt, ikonokat, gyertyatartókat hozott Máramarosból (lásd Szmik 1906). Báró Nyáry Adalbert rendfőnök oltárt ajándékozott a gyöngyösi ferences zárdából és kisebb tárgyakat Gömör megyéből. Rétay és Benedek szobrot Budapestről, Krémusz Róbert, Hegedűs Lászlóné, Stolp Ferenc felvidéki, debreceni és dunántúli tárgyakat ajándékoztak: húsvéti kereplőt, zsidó fűszertartót, ikonokat, kolostormunkákat.

Müller Adolf továbbra is gyűjtött, elsősorban dunántúli római katolikus tárgyakat, szobrokat, keresztet, kolostormunkát. 1913-ban a Baranya megyei Kemse egyházközsége eladta a múzeumnak a református templom felújítása alkalmával lebontott berendezési tárgyait (lásd 4. számú melléklet). Fabinyi Lili Árva megyéből faragott szobrokat juttatott a gyűjteménybe. Bucsi Endre református lelkész révén került a múzeumba templomi mennyezet, kórus és szószékkorona a homoródszendászlói templomból (ltsz.: 104504). A templomot a 18. század végén összeomlott középkori templom helyett építették, 1802-től 1913-ig használták, ekkor a megromlott építményt elbontották, festett kazettáit és berendezési tárgyait a Néprajzi Osztály megvásárolta (Dávid 1981. 156).

1913-ban az Iparművészeti Múzeum átirata a Kolozs megyei Magyarbikal és a Maros-Torda megyei Magyarfülpös egyházainak bontási tervéről értesíti a Néprajzi Osztály igazgatóságát. Az átiratban mellékelték a szakértői jelentést. Ebben fontos adatok találhatók a két fenti templom belső berendezéseire vonatkozóan (lásd 5. számú melléklet).

A század elején továbbra is megbízással gyűjtöttek kereskedők, a falvakban élő értelmiségiek, tanítók, papok stb. Purth Gyula Pest megyéből, Rosenstingel József Sopron környékéről, Tóth Jenő Gömör megyéből egy-egy tárggyal, Filimon Aurél görögkeleti pap Máramarosból nagyobb kollekcióval gyarapította a gyűjteményt. Eisenstatter Ödön, Hahn Hermann, Sugár József Budapest, Esztergom, Veszprém városokból egy-egy tárgyat, Stercula Jenő gyógyszerész (Jablonka) a legjelentősebb szlovák műhelyekből összegyűjtött üvegképanyagot adta át az osztálynak (lásd 6., 7. és 8. számú melléklet). Gulyás Mátyás Csongrádból, Szofir Helén Háromszékből, Drascher Amália Sopron megyéből hoztak tárgyakat, a legutóbbitól származik egy faragott jeleneteket, az Ó- és Újszövetség történéseit tartalmazó nagyobb építmény, amely a régi Biblia Pauperumot idézi, és valószínűleg oktatási célra szolgálhatott. Hesz Sámuel már a háború éveiben Nyugat-Magyarországról katolikus tárgyakat hozott, Kováid Emil az esztergomi orosz fogolytáborból faragott kereszteket, Bónis Lajos a székes- fehérvári fogolytáborból hasonló munkákat ajándékozott.

Az 1. világháború után a fémgyűjtés megmaradt tárgyait a múzeumoknak adták át;

1926-ban leltározta a Fémelosztó Központból átvett szenteltvíztartókat, olajmécseseket, füstölőket, lámpásokat és gyertyatartókat a Néprajzi Osztály. A trianoni békekötést követő két évtizedben lassult a gyűjtés, a korábban preferált területek (Felvidék, Erdély) „peremterületekké” váltak, és ezek a vidékek gyakorlatilag elvesztek az intenzív tárgygyűjtés számára. Ezáltal mérséklődött a gyűjtések nemzetiségi és vallási sokszínűsége is. Viski Károly Biharból templomiberendezés-maradványokat (ltsz.: 126195) gyűjtött. Albrecht királyi főherceg ajándékaként kiemelkedő műtárgyak kerültek a gyűjteménybe 1928-ban, elsősorban Felvidékről, felvidéki mesterektől, műhelyekből (Bártfa, Selmecbánya stb.). Madarassy László révén két, Gyutay Istvántól egy tárgyat leltároztak. A Magyar Történeti Múzeumból kerültek a Népraj-