Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Mesterséggyűjtemény
338 Grafik Imre Feltűnik annak a Bartóky Lászlónénak a neve is (például a 43443-as leltári számú szegsoros békéscsabai gereben [hrablicska] révén), aki azonos az 1885. évi országos kiállításon bemutatott Munkácsy Mihály által festett láda felfedezőjével (lásd GráFIK 1999). Bartóky Lászlónéról tudjuk, hogy: „családja a békéscsabai előkelő polgári értelmiségi vezető réteghez tartozott... sokat foglalkozott a népi háziipar fellendítésével, a parasztasszonyok foglalkoztatásának megoldásával is... Volt azonban érzéke a hagyományos népművészeti értékek kiválasztásához, összegyűjtéséhez és megőrzéséhez, illetve múzeumba juttatásához is. Ilyen irányú tevékenységének első állomása a Munkácsy Mihály által festett láda felfedezése és a Néprajzi Múzeumnak ajándékozása volt 1885-ben. (Ez volt a Néprajzi Múzeum első magyar tárgya!) A továbbiakban pedig még több értékes bútorral, viseleti tárggyal, szőttessel gyarapította a Néprajzi Múzeum anyagát.” (G. Vass 1979.10; vő. K. Csilléry 1950; 1956.)5 (A Néprajzi Múzeum első magyar tárgyai természetesen korábbi gyűjtésekből kerültek ki [lásd Grá- fik 1997; 1997b].) Megemlítendő még Undi S. Mariska festőművész - például az 52689-es leltári számú mákói sulyok és más tárgyak eladója - 1904-ből, továbbá báró Nyáry Albert, akitől például a 87463-87502 leltári számú bábsütő minták (Rozsnyó) származnak 1910-ből. Ugyancsak egy gyűjtő, Darnay Kálmán révén került 1906-ban a múzeumba 217 darab műtárgy, főként textíliák és pásztorművészeti anyag. A több muzeológiai területet is átfogó Darnay-gyűjteményről tudjuk, hogy a „néprajzi gyűjteményben a sümegvidéki hímes halotti lepedőszélek, varrottasok, pásztorfaragások, mángorlók, borotvatartók, a Veszprém és Zala megyékkel kapcsolatos betyáremlékek, céhkorsók legszebb darabjai voltak megtalálhatók.” (Németh 1964. 10; vő. továbbá Mihalik 1912.) A gyűjtemény 1908-ban került állami tulajdonba, majd 1937-ben más kollekciókkal együtt a néprajzi anyagot is Keszthelyre szállították (Németh 1964. 12,14). Tekintettel arra, hogy a keszthelyi Balatoni Múzeum csaknem teljes műtárgyállománya - benne a Darnay-hagyatékkal - 1945-ben, a háború utolsó napjaiban megsemmisült, különösen értékes a Néprajzi Múzeum Darnay-féle kollekciója (vö. Sze- lestey 1996. 315). Egyes mesterségekhez kapcsolódóan nagyobb tárgyegyüttesek is kerültek a múzeumba. Ekkor még nem feltétlenül műhelyként. Gyakran aránytalanul nagy számban szerepeltek egy-egy kollekcióban bizonyos eszközök, szerszámok, minták. Ilyenek például a bábsütő minták, melyek közül 1903-ban 13 darabot (ltsz.: 42738-42750) Beliczay Béla ajándékozott a múzeumnak. Egy 74 darabos (ltsz.: 43313-43386) csákvári együttes, valamint a marcali Amon Sándor bábsütőmester 70 tárgya (ltsz.: 55210-55279) vásárlás útján került a múzeum birtokába. 1904-ben Dömötör László aradi rajztanár hagyatékából 27 (ltsz.: 51238-51264) mintával gyarapodtak a meglévőek. A kékfestőmintákból ajándékként például 1905-ben egy 23 darabos (ltsz.: 66012-66034) körmöcbányai kollekció, vételként például 1907-ben egy 328 darabból (ltsz.: 73058-73385) álló szegedi, illetve 1928-ban egy rozsnyói (ltsz.: 123323- 127400) kollekció gazdagította a gyűjteményt. E tárgyak vonatkozásában túlreprezentált a gyűjtemény. Ugyanakkor azonban sajnálatos, hogy az e témákra specializálódott szakkiadványok nem használták ki a gyűjtemény adta lehetőségeket (vö. Kemény 1925; Weiner 1981, igaz, ez utóbbi bevallottan csak az Iparművészeti Múzeum anyagára szorítkozott). Ez a részleges túlreprezentáltság vonatkozik a csipkeveréssel kapcsolatos anyagra is (1911-ben például a Hont megyei Szuhányból 272 darab [ltsz.: 92094-92365] csipkeverő fa került be). 5 Továbbá NMI 99/1903. és 2/1904. A festett láda leltári száma: 2388.
