Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Forrni Ibolya: Kéziratgyűjtemény
Kéziratgvűiteménv 633 lemondani arról a tudásról és segítő szándékról, amelyet a múzeum és az egész szakma számára a társadalmi gyűjtők sok évtizedes munkálkodása nyújtott. A jelzett nehézségek ellenére az amatőr mozgalom és a pályázatok igen nagy mennyiségben növelték a gyűjtemények, elsősorban a kéziratgyűjtemény állományát. Jelentősek az országos levelezőhálózat kérdőíves gyűjtései, amelyek az Ethnológiai Adattár gyűjteményei anyagának (tehát nem csak a kézirat) megalapozására, gyarapítására, majd egyes kutatók (Gunda 1939a-b; K. Kovács 1963b; Balassa 1950a-b; Erdélyi 1959; Végh 1955) célirányos kutatásainak bázisául szolgáltak. A beérkezett kérdőívválaszokból feldolgozások is születtek (például Balassa 1957b; 1960). Sikeres volt 1972-ben a múzeum Szabadtéri Néprajzi Osztálya számára készült tizenkét darabból álló kérdőívsorozata. A Szobabelsők és a Táplálkozás kérdőívválaszaiból válogatás jelent meg a Néprajzi Közlemények 1975. és 1976. évi kötetében (For- rai-Szolnoky 1976; Szolnoky 1975). Egyéni kutatásokhoz, egyéni ödetek megvalósításához is készültek eredményeket hozó, sikeres kérdőívek, például a Karácsony 83 (PÓCS-Bihari 1982) kérdőív, az Eszközleltárak (Szarvas é. n.), Az Amerikába irányuló kivándorlás néprajzi vizsgálata (Fejős 1981), a legújabbak közül a Tisztálkodás (SZABÓ-JUHÁSZ 1996) és a Népi alváskultúra (Zentai 1997) kérdőívek. A kérdőíves gyűjtések eredményei a gyűjtésszervezés nyilvántartásában szerepelnek, csak kis hányadukat szakleltároztuk. A kézirattár anyagának megalapozásában és gyarapodásában kiemelkedő szerepe van az országos néprajzi pályázatnak, amely 1952-1998 között mintegy 12 000 dolgozattal gyarapította a gyűjteményt. A pályázatokra beküldött munkák tematikai megoszlása egy elég határozott érdeklődési kört tükröz, vagyis legtöbb a nyelvészeti, gazdálkodás, életrajz, szokás, kisipar és viselet témájú pályamunka. Ez a tematika kismértékben változott az 1980-1990- es években, mégpedig úgy, hogy növekedett a helytörténeti jellegű munkák és a visszaemlékezések, naplók, krónikák száma. A pályamunkákból válogatott szövegközlések jelentek meg folyamatosan az Adattári Értesítő, a Néprajzi Közlemények és a Honismeret köteteiben. Landgráf Ildikó önálló kötetben mutatja be az 1995-ben a Néprajzi Társasággal közösen meghirdetett történeti mondagyűjtés eredményeit (Landgraf 1998). A tudományos gyűjtőhálózat néprajzi gyűjtései A szakemberek anyagbeadásaiból gyűlt kéziratállomány elsősorban helyszíni és levéltári néprajzi adatgyűjtéseket, az egyéni kutatások eredményeit tartalmazza. Jelentősebbek: Andrásfalvy Bertalan 48, Bakó Ferenc 161, Balassa Iván 41, Bárdosi János 90, Bereczki Imre 81, Béres András 110, Bodgál Ferenc 385, Bodó Sándor 35, Boross Marietta 116, Csalog Zsolt 41, Csil- léry Klára 35, Diószegi Vilmos 84, Dobos Ilona 61, Dömötör Sándor 112, Erdélyi Zoltán 149, Fél Edit 113, Földes László 115, Füzes Endre 40, Gönyey Sándor 230, Györgyi Erzsébet 65, Hofer Tamás 59, Janó Ákos 56, Juhász Antal 54, Kerecsényi Edit 71, Knézy Judit 79, Kodolányi János 41, K. Kovács Péter 58, Lajos Árpád 174, Luby Margit 152, P. Madar Ilona 44, Manga János 65, Molnár Balázs 150, Morvay Judit 48, Nagy Gyula 79, Raffay Anna 55, Sergő Erzsébet 66, Sólymos Ede 117, Szentmihályi Imre 90, Szolnoky Lajos 96 stb. A szervezett (intézményi vagy országos) kutatások jelentős egységei: A Sámánhit Archívum 1953-ban létesült, Diószegi Vilmos alapította és gondozta, az Ázsia-gyűjteményhez tartozott. A gyűjtemény több önálló egységből tevődik össze. Első csoportja könyvészeti gyűjtemény, a témában megjelent cikkek, tanulmányok, elvétve kéziratok
