Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Fejős Zoltán: Gyűjtögetésgyűjtemény
106 Fejős Zoltán számít egy 1885-ben készült mézprés Szeremléről, amit Szolnoky Lajos gyűjtött (ltsz.: 61.15.8). Sikerült a tárgy készítéséről, használatáról is bőséges adatokhoz jutnia (Erdélyi 1962. 205, képpel). Bíró Friderika a méhkaptárak beszerzésében eltért a korábbi gyakorlattól, amikor egy teljes méhes összes kaptárát begyűjtötte a szatmári Sonkád egyik gazdájától (ltsz.: 68.187.1— 68.187.12), s a faluból továbbiakat is beszerzett (ltsz.: 68.187.13-68.187.17; jelenleg a 14-16- os darabok hiányoznak). Ezt a törekvést a szabadtéri néprajzi múzeum akkor már küszöbön álló megvalósítása indokolta. Hasonló célból, vagyis a méhesek tanulmányozásához 1973-ban egy kérdőív is napvilágot látott (Balassa M. 1973; vö. 1970), de ennek hatása a tárgygyűjtésben már Szentendrén teljesedett ki. A sorozatokban begyűlt tárgyféleségek ellenpárja az egyedi tárgy, mint például a Veres Péter által gyűjtött huszár alakú madárijesztő (ltsz.: 69.46.2; Veres 1970, képpel). A szerzeményezés ismét más elvét követte Morvay Judit és Molnár Mária átfogó szatmári gyűjtése. Az adott időpontban, különböző funkcióban fellelhető tárgytípusok teljes készletében méhkast (ltsz.: 63.34.1), lőportartókat (ltsz.: 63.34.28, 65.141.1, 65.125.106; Erdélyi 1966. 310; képe: Morvay-Molnár 1966. 277, 1967-ben ellopták), a használatból épp kikopott egérfogót (ltsz.: 65.125.71), csapdát és madárijesztőt (ltsz.: 63.34.6, 63.34.203) találtak, továbbá egy gyümölcsszedő kis kosarat, egy kéregedényt, de ez a két utóbbi más gyűjteménybe került (ezek képe: Morvay-Molnár 1966. 281, 293). Az 1950-es évek leltári gyarapodásának legszembetűnőbb egysége a leltári számát vesztett vagy nyilvántartásba nem vett anyag utólagos beleltározásából származik, amire 1959- ben került sor. A 83 tárgy zöme valószínűleg még a legkorábbi időszak beszerzéseiből való, de teljes mértékig hiányoznak az egyes tárgyakra vonatkozó adatok. A már jól ismert tárgyféleségek - például 18 darab kéregedény (ltsz.: 59.75.1-59.75.18) - mellett ebben a csoportban néhány ritka, egyedi típus is fennmaradt: két madárcsalogató síp, az egyik szarvasagancsból készült a lőportartók mintájára (ltsz.: 59.75.20), a másik fából (ltsz.: 59.75.27), egy lépvesszőtartó tok kilenc kihegyezett, madárfogásra szolgáló lépvesszővel (ltsz.: 59.75.36), valamint a gyűjteménybe ismeretlen helyről bekerült egyeden hajítófa, ez a század elején már kiveszettnek tartott pásztorfegyver (ltsz.: 59.75.30; vö. Bátky 1910; Gunda 1941), ami az 1969-es revíziókor azonban már nem volt meg. Ekkor ugyancsak hiánylistára került az a valószínűleg hasonló funkciójú eszköz, amit nyúldobó botként vettek leltárba (egykori leltári száma: 58.65.1), valamint egy - szintén egyetlenként nyilvántartott - gombagyűjtésre használt fakampó (egykori leltári száma: 68.200.5). A gyűjtemény történetének „fekete lapjai” ugyancsak erre a korszakra esnek. Elsősorban a gyűjtögetésgyűjteményt érintette a múzeum történetének legsúlyosabb, egykori múzeumi dolgozók bűnrészességével elkövetett műtárgylopási esete, amikor 1967 nyarán 44 szarvasagancs lőportartó tűnt el a raktárból. (Más gyűjteményekből is eltulajdonítottak jól értékesíthető tárgyakat, de a lőportartókhoz képest kisebb számban.) Néhány hónapon belül megtaláltak magángyűjtőknél 31 -et, egy bizományi üzletben egy továbbit, majd előkerült egy újabb, de a hiány így is jelentékeny. A pontos azonosítást nehezítette, hogy a tárgyak leltári számát igyekeztek eltüntetni, és a tárgyakon átalakításokat is végeztek. Két megkerült lőportartót nem sikerült meghatározni, ma is szám nélküliként szerepelnek a gyűjteményben. A végleg eltűntek között a Nemzeti Múzeum Régiségtárából átvett példányok, Jankó, Györffy gyűjtéséből származóak is vannak. Akkori viszonyok között a 44 ellopott lőporszaru értéke - múzeumi becslés s nem bizományi árazás szerint - 97 900 forintra rúgott, az elő nem kerültek értéke 28 700 forintot tett ki. (A raktárkezelői fizetés 1200 Ft volt.) Egy zürichi aukciósház adatai szerint a lőportartók 1700-2800 svájci frank között kaptak értékesí-