Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Fejős Zoltán: Gyűjtögetésgyűjtemény
Gymtögetésgvűiteménv 107 tési besorolást.12 Az eset a hiányokból, a műtárgyak átalakításából származó kár mellett a megfelelő raktári elhelyezés, a nyilvántartási fegyelem és a szükséges biztonság elégtelenségére hívta fel a figyelmet, ami ezeken a területeken a múzeum egészében szigorításokat, változtatásokat tett szükségessé. A napjainkig tartó utolsó korszakban a gyarapodás megrekedt. Az elmúlt szűk három évtizedben (1971-1999) 64 tárgyat leltároztak be, melyből 33 darab egyetlen gyűjtésből származó kollekció. Sajóhídvégről 1992-ben Szuhay Péter ürgésző cigányoktól szerezte be eszközeiket: ürgefogó csapdákat, jelölőpálcákat, szedődrótot, csapdatartót, feszítővasat, karikákat stb. (ltsz.: 92.95.1-92.95.33). A tárgyak nem rágcsálók irtását szolgáló alkalmi eszközök, hanem valóságos specialisták felszerelését képezik, akik „nagyban dolgoznak, az ürgebőrt szűcsöknek, illetve kereskedőknek” adják el. A terepről való gyűjtés ritka, alkalomszerű, mint ugyancsak Szuhay Péteré 1985-ben és 1987-ben Besenyőtelekről vagy Kosdról, ahonnan csapdák kerültek a gyűjteménybe.13 Kisebb kiszállás eredménye három fonott méhkas és két egérfogó, egy ürgecsapda egyetlen jászkiséri portáról (ltsz.: 87.16.67-87.16.71). A többi tárgy alkalmi vásárlás vagy ajándék. Szilágyi Miklós 1982-1984 között három szarvasagancs lőportartót vásárolt (ltsz.: 82.108.1, 83.8.3, 84.74.1). Az első 1720-as évszámos példány, az eladó szerint Sátoraljaújhelyen egy vadászház bontásakor találták. Ugyanezt állította a harmadikként megszerzett darabról is. (A második magángyűjtőtől származik.) A lőportartók mellett egy datált bodonkas érdemel még említést, amit egy műgyűjtőtől Sáfrány Zsuzsa vásárolt. Az „L J 1818 NOÉ” vésett feliratú, barokkos domború faragású kaptár (ltsz.: 92.115.1) Vas megyéből származik, szerepelt is a múzeum 1993-ban rendezett Barokk a magyar népművészetben című kiállításán (Szacsvay 1993a. 27). A gyűjtemény tárgyfajták szerinti összetételét az elmondottak jól körvonalazzák. Mivel kevés tárgyról, s néhány rendre visszatérő tárgytípusról, azok sorozatairól van szó, a gyűjtemény egészének differenciált tagolódásáról alig beszélhetünk. Ez érvényes az anyag földrajzi megoszlására is, hiszen a 600-700-as darabszámnál az elterjedés statisztikai jellemzésének nem sok értelme van, hiszen egy-egy több darabot képviselő lelőhely azért kerülne be egy ilyen jellegű kimutatásba, mert rendszerint egy-egy gyűjtőút vezetett a helyszínre, vagy helyi ajándékozás áll a háttérben, s nem évtizedek alatt végbement anyagfelhalmozódás. Emiatt a földrajzi elterjedésnek legfeljebb az egyes tárgytípusok felmérésekor van nagyobb jelentősége. Az anyagot így elsősorban a tárgytípusok szerint szükséges jellemezni, valamint olyan további szempontok alapján, mint az esztétikai, művelődéstörténeti jelleg, az anyag ismertsége, feldolgozottsága stb. Bármilyen kis gyűjteményről van szó, a pontos darabszámokat jelző hozzáférhető adatok számbavétele inkább csak tendenciákat jelez, mert a felhasználható segédeszközök - leírókartonok, utalók, de még a revíziós jegyzőkönyvek is - ellentmondásosak. Ezt kell figyelembe venni a korszakok szerint korábban megadott gyarapodási, valamint a következő adatoknál is. Az első háború utáni, 1954-es revízió szerint - amikor a Néprajzi Múzeum teljes anyagát revideálták - a gyűjteményben 500 tárgy volt; 423 meghatározott, 77 adatoladan 12 Az elő nem került tárgyak egykori leltári szám szerint: 10773 (Jankó gyűjtése), 105401, 105411 (mindkettő a Régiségtártól való átvétel), 116228 (Györffy gyűjtése), 136609, 51.31.15, 59.56.3, 59.75.47, 62.159.2, 64.16.1, 65.125.106; a két említett mai szám nélküli tárgy feltehetőleg ezekből kerülhetett ki. NMI 1091/1967. A Néprajzi Múzeumban történt lopások iratai. 13 Ltsz.: 85.97.189, 85.155.17, 87.61.8, 87.72.1-87.72.3.
