Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Sáfrány Zsuzsa: Állattartás-pásztorművészet gyűjtemény
Allattartás-pásztorművészet gyűjtemény amely kétségtelenül Bagói András munkája. Ebből 3 darab díszfokos, 1 darab ostornyél, 1 vetélő, a többi pedig bot (S. Kovács 1987. 101-112). Bagói András neve azonban már a századforduló óta ismert a Malonyay-féle kötetek révén (MáLONYAY 1911. 295-298). Természetes, hogy a legnagyobb magyarországi pásztorművészeti gyűjtemény tárgyai szerepelnek a magyar nyelvű szakirodalomban, erre a gyűjtéstörténet feldolgozásakor már többször utaltam. A gyűjtemény tárgyainak publikáltságáról teljes képet adni azonban nagyon nehéz lenne, hiszen a múlt század vége óta jelennek meg képek és közlések a tárgyakról. Ráadásul nemcsak a pásztorművészettel és állattartással foglalkozó irodalmat kell figyelemmel kísérni, hanem sokkal inkább a népművészet egészével foglalkozó kiadványokat, amelyek mindegyike tartalmaz pásztorművészeti anyagot is. A teljesség igénye nélkül következik ezekre néhány példa. Teljes egészében a gyűjtemény tárgyaira épül S. Kovács Ilona Pdsztorélet, pásztorművészet című munkája (S. Kovács 1983). Ezzel szemben Manga János Magyar pásztorfaragások című összefoglaló kötete (Manga 1972) csak részben tartalmazza a Néprajzi Múzeum tárgyait, mivel a vidéki múzeumok és magángyűjtemények anyagát is figyelembe veszi. Hofer Tamás, Fél Edit és K. Csilléry Klára nagymértékben támaszkodtak az ismertetett gyűjtemény tárgyaira (vö. Fél-Hofer 1966a; Fél-Hofer - K. Csilléry 1969; Hofer- Fél 1975). Az 1994-ben megjelent Magyar népművészet című reprezentatív kötetben szereplő 25 darab pásztorművészettel kapcsolatos alkotás is a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből való. A gyűjteményen belüli tárgycsoportok Györffy A gyűjtemény jelenlegi Istvánnak a A magyarság néprajzában szereplő, Összetétele állattartásról szóló fejezete szerint különülnek el (Györffy 1933a. 86-142). A raktárban mind a tárgyak, mind a leirókartonok e tárgycsoportok szerint kerültek elhelyezésre, illetve beosztásra. Az állattartás egységén belül legkisebb számban találhatók meg az istállózó tartás eszközei, noha az 1950-1960-as évek tervszerű gyűjtései során többször volt ez fontos kutatási téma. A gyűjtemény összetételét, sőt múltját vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy ez a terület korábban nem volt kiemelt. Ennek az a magyarázata - mint már utaltam rá -, hogy a gyűjtések kezdetén az érdeklődés előterében a külterjes állattartás, a pásztorkodás mint „ősfoglalkozás” állt. Állatfajták szerint a ló, a szarvasmarha, a juh és sertés emlithető meg, valamint az őrzés, terelés eszközei. (A jármok - mint az igába törés eszközei - a közlekedésgyűjteményben találhatók.) Elvétve gyűjtöttek a kutatók az aprójószághoz (baromfi) kapcsolódó tárgyakat (például libahajtó botok). A terelőállatok jelenlétét csak néhány kutyanyakörv jelzi a gyűjteményben. A gyűjtemény további részét a pásztorművészet tárgyai teszik ki, köztük a pásztorok személyes használati eszközei: tükrösök, borotvatartók stb. A gyűjteménynek nincs földrajzi mutatója, így a tárgyállomány geográfiai megoszlását nem lehet pontosan megrajzolni. A kutatás során azonban mégis több igen érdekes ösz- szefüggés körvonalazódott. A múzeum számítógépes nyilvántartása még nem befejezett, így a rögzített adatokat csak az 1950 és 1993 közötti gyűjtések esetében használhattuk. A korábbi, tehát a 19. század végétől egy fél évszázadon át a múzeumba került gyűjtéseket, a tárgyak származási helyét a leltárkönyvből és a leírókartonok alapján gyűjtöttük össze (lásd 1. számú táblázat). A megye szerinti felsorolásban az 1913-as helységnévtárat vettük alapul, hiszen a leltározásban is ez az elfogadott. Az így készült táblázatokban elkülönítettük az 1950 előtti és utáni gyűjtéseket, többek között azért is, mert a leltározás rendje ekkor változott. Ezenkívül az elmúlt több mint egy évszázadot - durván - tartalmilag is két részre lehet tagolni, mi
