Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Granasztói Péter: Diapozitív-gyűjtemény
778 __Granasztói Péter A diapozitívok feltehetően mindenfelé megtalálhatóak voltak - többségük leltáro- zatlanul - a múzeumban, talán a legtöbb a fényképgyűjteményben. Éppen az áttekinthetetlen és rendezetlen helyzet tisztázása indokolta az önálló diapozitív-gyűjtemény létrehozását. A rendezedenség elsősorban a nagyalakú felvételeket érintette. Ezek a legkülönbözőbb helyekről és forrásokból kerültek elő. K. Kovács Péter 1967. március 7-iki Szempontok az AEA 209/7962. növendéknapló számú, vegyes nagyalakú diapozitívok rendezéséhez című feljegyzése6 szerint: A fényképgyűjtemény negatívtárából, ahol a nagyalakú negatívok sorában voltak elhelyezve. Az asztalosműhelyből, ahol nagyalakú faládában hevertek, valószínűleg még az 1945 előtti légóelhelyezés idejéből. Közvetlen az ablakokról, a régi kiállítási termekből (főleg a színezett diák). A laboratóriumból, egy ottani régi festett komódból. Ezenkívül még egyéb lelőhelyek is számításba jöhettek, hiszen a 2. világháború és a költözködések miatt a diákat ömlesztve, újságpapírba csomagolva ládákban helyezték el. Az állapotokat jól jellemzi, hogy a diapozitív-gyűjtemény 1967-es átadása-átvétele közben találtak meg a Könyves Kálmán körúti épület padlásán (a légoltalmi takarítás közben) „pár ezer” nagyalakú diapozitívot, összekeveredve a gimnázium egyik gyűjteményével.7 „Keveset törődtek a diapozitívok leltári számaival elődeink” - írta 1967-ben K. Kovács Péter.8 A múzeumban található diák nyilvántartása, leltározottsága a teljes összevisz- szaság képét mutatta. Voltak eredetileg is nagyalakú diapozitívként a múzeumba került tételek, amelyeknek csak régi leltári számuk volt, de lehetett F (azaz fotó-) számuk is a régi leltári szám mellett, esetleg csak F leltári számuk. Nagyalakú dia készülhetett saját negatívról a régi F vagy F és D jelzetű leltári számmal. Egy másik nagy csoportot alkottak K. Kovács Péter felosztásában az ismeretlen forrásból bekerült, szám nélküli, értékes és értéktelen, s így átnézésre, selejtezésre váró diapozitívok. Ezenkivül nagyalakú negatívok, nyomatok vagy egyéb két üveg közötti faliképek is előfordultak a nagyalakú diapozitívok között.9 1960 első felében egy előzetes adattári szemlét követően különbizottság alakult a múzeumon belül a fényképgyűjtemény állapotának a tisztázására. A bizottság nagyfokú anyagromlást, szakember- és pénzhiányt tapasztalt, valamint a kiállításokra készülés következtében a leltározási elmaradást.10 A Művelődési Minisztérium megjegyzései az 1960-as múzeumi tervhez szintén foglalkoztak a diapozitívokkal. Ezeket a minisztérium szerint is be kell leltározni,11 és néhány hónappal később, még 1960 első felében valóban meg is kezdődött a múzeum területén található diapozitívok összegyűjtése és számbavétele. Kb. 10 ezer darabot találtak, amiből nyolcszázat azonnal be is leltároztak. Ezekben az időkben még Erdélyi Zoltán volt a fényképgyűjtemény vezetője, a diák számbavétele pedig K. Kovács Péter és Gönyey Sándor köz6 Jelzet nélkül. A gyűjtemény külön kezelt irata, ma a diapozitív-gyűjteményben található. 7 Lásd az 1. számú lábjegyzetet 8 Lásd az 6. számú lábjegyzetet. 9 Uo. 10 NMI 1960/01. Jegyzőkönyv a fényképgyűjtemény állapotáról. 11 Lásd a 4. számú lábjegyzetet.
