Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
között kellett sürgősen felállítani, mert készültek a nemsokára nyíló kiállításra, s a rendezéssel párhuzamosan folyt a kiállításba szánt diapozitivok és fényképek készítése is.79 Gönyey fotográfusi tevékenységét sokirányú érdeklődés, kitűnő technikai színvonal, lenyűgöző mennyiség jellemzi. Arra törekedett, hogy a lehető legtökéletesebben rögzítse a népi kultúra jelenségeit, ezért adatgyűjtései közben rajzolt és fényképezett is. Ő volt az, aki 1939-ben felfedezte és elindította Dudás Juli pályafutását. A mintarajzok, viseletképek készítésén túl szokások, népi jelenetek festésére biztatta. így néhány témakörben a hiteles, mechanikus kép és a képi ábrázolás népi felfogás szerinti átírásának különbségei is tanulmányozhatók. Mindemellett Gönyey fényképeinek számbavételekor, különösen egyes felvételeinek felhasználásakor alkalmanként fenntartásokkal kell élnünk. Egykori kollégája, Né- methy Endre több ízben emlegette, hogy nem minden esetben készített a helyszínen írásos nyilvántartást a felvételekről, ezért leltározáskor - előfordult, hogy ez csak több év elteltével történt - emlékezetére hagyatkozva jelölte meg a helységet, ahol a fotográfia készült. így fordult elő, hogy azonos időben, helyszínen és szereplőkkel készült sorozat tagjait más-más községhez leltározta be. A felvételek hitelességét illetően másik lényeges kérdés Gönyey közreműködése a Gyöngyösbokréta-mozgalomban (Gönyey 1938a; 1938b; 1938c). Ennek során jelentős számú felvételt készített, de erre a kísérő szövegben nincs utalás. Nem tudható, hogy a fénykép a helyszíni bejáráson, próbán, illetve annak melyik fázisában készült (miközben például leírja, hogyan talált olyan idős embereket, akik betanították a fiatalokat). Nem jelölte például, hogy a vitnyédiek esetében rekonstrukciós jelenetet örökít meg (holott színpadon láthatók a szereplők). A színpadias elemek, a műmagyarosság kiiktatását tartotta tevékenysége központi feladatának. A történeti kutatásokon és helyi megfigyeléseken alapuló viselet- és szokásleírásokat törekedett elfogadtatni a közösségekkel, elsősorban azok vezetőivel, és felhívta figyelmüket a hitelességre. „A gyöngyösbokréta a magyar hagyományok megőrzésének legelső színhelye akar lenni” - írja (Gönyey 1928c. 427). A bírálattal élő kollégáit pedig figyelmezteti; „arra kell törekednünk, hogy véleményadásunk ne meg- okolatlan leszólás, hanem tudományos tárgyilagossággal megokolt bírálat legyen” (Gönyey 1938a. 226). Gönyey felvételei között még egy, más jellegű, más céllal készült felvételcsoport különíthető el; amelyet a Magyar Filmiroda számára készített. A kollekció gyűjteménybe jutásának körülményeiről később esik szó, azonban már itt meg kell említeni, hogy az anyag a földrajzi helyre és a szerzőkre vonatkozó adatok nélkül érkezett. A felvételek pontos azonosítása csak részben történt meg. Néhány esetben bizonyos, máskor feltehető, hogy Gönyey a fényképek szerzője. Gönyey fényképeit sajátos kettősség jellemzi. Egyidejűleg készített tudományos célú és sajtófotográfiákat is. Egyes felvételei a korszak zsurnalisztikái stílusában készültek, fényképeinek másik csoportja tökéletes minőségű alkalmazott fotográfiai termék (tárgyfotók, illetve amennyiben szabadban készültek, akkor sem zsánerképszerűek). Felvételei közül a tudományos céllal készült tárgyfelvételek, továbbá azok a szabadban készült fényképek, amelyek nem viselik magukon a korabeli zsurnalisztika ízlésvilágának jegyeit, a két világháború közötti néprajz legjobb felvételei. Mindezek miatt képei meglehetősen ismertek. Munkásságát 1982-ben egész életművét átfogó fényképkiállításon mutatta be a múzeum (az anyagot válogatta, és a kiállítást rendezte: Forrai Ibolya). 752 Fogami Klára _ 79 NMI 3/1926.
