Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
Fényképgyűjtemény 753 1943-tól Manga János volt a fényképészeti laboratórium vezetője, rá hárult a munkaeszközök, a lémezraktár, a szétszóródott leltári cédulák rendezésének, pótlásának feladata. Emellett még jó néhányan segítettek a negatívok leltározásában, például Balassa Iván, Kedelányi János, Kresz Mária, a szakkatalógus készítésben Némethy Endre, a leltári cédulák másolásában Márkus Mihály, Nemeskéri Jánosné. A háború alatt a fényképtár anyagát - amely a Könyves Kálmán körúti épület pincéjében volt elcsomagolva - Fél Edit összefoglalója szerint „semmi kár nem érte” (Fél 1954. 299). A fényképgyűjteményben 1947-ben 90 000 kép volt. Az „egyedülálló fénykép-, lemez-, és filmanyag rendbentartása, rendszeres kezelése, tervszerű gyarapítása”, továbbá kiegészítése, fejlesztése, a háborúban elpusztult fényképészeti laboratórium helyreállítása érdekében 20 000 Ft támogatást kértek a minisztériumtól. Ez annál is inkább sürgető volt, hiszen a múzeum fényképanyagát a hazai és külföldi tudományos intézmények, kutatók és kiadók - egyre növekvő mértékben - vették igénybe.80 1947-ben Ortutay Gyula megbízásából az a javaslat érkezett a Néprajzi Múzeumhoz, hogy az egyetemi Néprajzi Intézet hallgatói részére a Néprajzi Múzeum fényképészeti tanfolyamot indítson. A tanfolyam 1948. október 25-től 1949. január végéig heti nyolc órában, elméleti és gyakorlati oktatással zajlott le. Manga János összegezte a kitűzött célokat: az a legfontosabb, hogy a hallgatók „a felveendő tárgy, személy stb. helyes meglátásának tárgyi és fotótechnikai szempontból fontos feltételeit” elsajátítsák. A Néprajzi Múzeum laboratóriuma hívta elő az elkészített képeket, így az egyes hibák tanulságait is megvitatták. Manga utólagos beszámolójában megjegyzi, hogy a külső, szabadban készített felvételek további gyakorlását még érdemes lenne folytatni, de nem ártana, ha a csoportos oktatást követően egyenkénti foglalkozásokra egy-egy hétre még laboratóriumi munkára beosztanák a hallgatókat. A néprajzi muzeológiai proszeminárium résztvevőinek névsorát is mellékelte: Bánó István, Farkass Endre, Nagy Sándorné, Palotay Gertrud, Rajeczky Benjamin, Szalay Zoltán, Barabás Jenő, Sulán Béla, Csikós Tóth András, Györffy Györgyné, Kodolányi János, Diószegi Vilmos, Nemeskéri Jánosné.81 A lista szereplői a későbbiekben a néprajzi fényképezés jeles személyiségei lettek, Szalay Zoltán pedig hírneves fotográfus. A fényképtár 1949. évre szóló munkatervében Manga János a következőket írta: „A múzeum negatívanyagának [...] kb. 25%-a a helytelen kezelés (fixálás, mosás) és tárolás következtében foltosodik és a kellő beavatkozás hiányában tönkremegy. Ezeket egyenként kell átnézni, a hibákat, ha erre még van lehetőség, javítani, illetve átmásolni, a hibás negatívokról új negatívokat készíteni.”82 Ettől az időtől kezdődött tehát jelentősebb tempóban a dupnegatívok készítése. A munka hosszú ideig elhúzódott: Molnár János fényképész még évtizedek múlva is, már nyugdíjasként, még az 1980-as években is folyamatosan végezte. Az ez évi munkatervben szó esett tartalmi kérdésekről, hiányokról is: a fényképek között „bizonyos munkamódok, alkalmak alig vagy egyáltalán nincsenek képviselve. A változás szempontjai sem érvényesülnek. Kivánatos lenne az egyes szakcsoportok vezetőivel való megbeszélés alapján a fényképgyűjtemény fokozatos és tervszerű kiegészítése.”83 1949-től egyébként mi80 NMI 157/1947. 81 NMI 11/1949. 82 NMI 5/1949. 83 NMI 5/1949.
